optimista országok

Thaiföld 100%Közép-Afrikai Köztársaság 100%Seychelle-szigetek 100%
Venezuela 100%Argentína 100%Szamoa 100%
Zimbabwe 100%Panama 93%Ruanda 87%
Amerikai Virgin-szigetek 77%Brunei 77%Ausztrália 74%
Jordánia 73%Nicaragua 67%Szingapúr 67%
Ciprus 63%Namíbia 63%Olaszország 63%
Írország 62%Görögország 62%Finnország 62%
Izrael 61%Maldív-szigetek 60%Azerbajdzsán 60%

nyitóoldal > hirek > Optimista sajtófigyelés > Vízi Csilla, vízipók

Vízi Csilla, vízipók

2006.07.26.

Életkedv

Népszabadság • Radványi Dorottya • 2006. július 26.

Egy medencényi víz csodákra képes. Ringat, erősít, frissít, de legfőképp gyógyítani tud. Az egykori úszóolimpikon, Mattesz Csilla is ezt vallja, aki már kisbaba-kortól úszásra csábítja egészséges és beteg tanítványait.

Két és fél évesen ruhástul beleesett a Balatonba. Édesapja rángatta ki a hullámokból. Ezzel a rémületes kalanddal Mattesz Csilla sorsa egy életre összekapcsolódott a vízzel.

Eleinte édesapja tanítgatta úszni, majd amikor ötéves lett, levitte a Sportuszodába. Ott tartották, hogy versenyzőt faragjanak belőle. Hétévesen már a Vasasban edzett, tíz évre rá elindult a moszkvai olimpián. Kilencedik helyezettként azonban úgy érezte: leküzdhetetlen számára az a másfél másodperc, ami a dobogóhoz vezet. Hiába biztatta az edző: nem szabad feladni, van még esély, Csilla megköszönte szépen mestere munkáját, és elszántan nekivágott, hogy behozza a lemaradást; kíváncsi volt, milyen az élet az uszodán túl. Habzsolt mindent, amiben hosszú évek óta nem volt része: színházba, moziba, táncolni járt, belekóstolt a szerelembe. Hamar párjára lelt, gyorsan jött a kislány is, Zsanett. Csilla a boldogság közepette azonban ráébredt: hiányzik az életéből valami. Legbelül tudta, folyton csak az uszoda hívja, vágyott a medencére, a víz varázsára.

– Hat hónapos volt a lányom, amikor egy sportszatyorban becsempésztem az uszodába – vallja be Mattesz Csilla jó két évtized távolából. – Vittem magammal a medencébe is, hadd ismerkedjen a csodás világgal. Öröm volt nézni, ahogy élvezi a vizet: először csak a lábacskájával kóstolgatta, aztán a hasán pancsikolt, majd együtt merültünk a víz alá. A többiek hüledezve nézték, milyen önfeledten lubickolunk. Nem volt ez még akkoriban természetes látvány.

Egy év körüli lehetett a kislány, amikor Csilla riportot látott a tévében: Moszkvában úszni tanítják a babákat. Nem teketóriázott, felvette a kapcsolatot egykori sporttársaival, segítsék kijutni, neki ezt látni kell. Két és fél hónap után jött haza Zsanival, egy babaúszás-oktató tanúsítvánnyal és a felismeréssel: a papír még nem elég, magának kell gyűjtenie a tapasztalatokat.

Itthon aztán sorra nyaggatták kismama barátnői: ők is megpróbálnák a babás úszást. Csilla kitartóan keresgélt, végül Kőbányán talált egy kis uszodát, ahol befogadták az elszánt, cumis-pelenkás csapatot. Eleinte hárman jöttek, aztán egyre többen. A mamák összefogtak, pólyázót készítettek, sőt azt is kitalálták, hogy apró biciklisnadrágokat varrnak a pelenka fölé; így gond nélkül merülhettek a babák a sekély meleg vízbe.

 

Mattesz Csilla, a babaúszás egyik első, hazai úttörője – időközben diplomás szakedző – nem az az ember, aki megelégszik ennyivel. A nyolcvanas évek végén azzal a szándékkal alapította meg a Vízipók Egyesületet, hogy a nagyobb gyerekekkel is megszerettesse a vizet. Egy nyáron át csak arra keresett, hogy ősztől medencét béreljen a Dagályban. Kölcsönből vett egy régi Barkast, férje szállította az úszni tanuló ovisokat. Hétvégén pedig – már három helyszínen az országban – folytatta a babaúszás-oktatást. Csilla akkoriban napi 8-10 órát töltött a vízben, a tanítás volt az élete – maga is beismeri –, a háztartással és az asszonyi teendőkkel kicsit elmaradt. Utólag nem is csodálja, hogy házassága odalett; attól kezdve rá maradt a sofőrködés, kerékcsere gondja is az úszástanítás mellett.

Egy máig is emlékezetes napon jelentős fordulóponthoz ért Mattesz Csilla úszóedzői története. Ez a nap volt az, amikor az uszodában megjelent Zsolti.

– Az egyik apuka megkérdezte tőlem, elhozhatná-e a lánya hároméves öccsét, aki kicsit más, mint a többi – idézi fel az edzőnő. – Kinézetre olyan volt, mint bármelyik kisfiú, de másként viselkedett: nekem szaladt, megölelt, szorított, sírt, visított. Az apuka könnyes szemmel kért, tanítsam meg úszni, mert csak így lesz esélye beilleszkedni a többiek közé. Zsoltiról kiderült, autista. Elmentem az orvosához, aki elmagyarázta, hogy ez mit jelent. Segítséget adott, hogyan kell kezelni, de nem tudta, hogyan tanítsam meg úszni. Ez lett az én küldetésem.

Zsolti egy éven át csak sírt, aztán eljött a pillanat, amikor mindent megtett, amit Csilla kért. Ötévesen megtanult úszni, hétévesen végigúszta a nagymedencét. – Kitartás, türelem, kedvesség, higgadtság és a cél, hogy az ember tudja, mit akar – így foglalja össze az edzőnő sikere receptjét.

Ettől kezdve Csilla néni tanfolyamán feltűntek Zsolti autista osztálytársai is, majd sorra jött a többi fogyatékos gyerek. Az edző gyógypedagógusokkal, orvosokkal konzultálva dolgozta ki, mi hozhat számukra eredményt. A Vízipók Integrált Egyesületben egyre fontosabb szerepet kapott a rehabilitáció: az értelmi fogyatékosok mellett úszni tanulhat a vak, a siket, a mozgássérült, de helyet kapnak a kövér gyerekek vagy az epilepsziások, a cukorbetegek és a szívbetegek is.

Mattesz Csillának nem létezik külön uszodai és szárazföldi világ. Életformájává vált, hogy együtt tölti idejét fogyatékos tanítványaival. Színházba, moziba járnak, nyaralnak, szilvesztereznek, és ha csak tehetik, utaznak, versenyeznek. Most épp a Balaton-átúszásra készülnek, majd augusztus közepén nekivágnak az értelmi fogyatékosok úszó-Eb-jének.

Csillát ragaszkodás és szeretet veszi körül, nem vár el ennél több elismerést. Meg is lepődött, amikor idén februárban a Pannon Példakép Alapítvány – harmadmagával – Magyarország példaképévé választotta.

Utólag kiderült, a ma már 23 éves Zsolti szomszédja jelölte az interneten közzétett felhívásra. Büszke a címére, de legfőképp a nyakában lógó vízipókos medálra, amit a tanítványaitól kapott negyvenedik születésnapjára.

Élni annyi, mint harcolni. (Seneca)

 

Forrás: http://www.nol.hu/cikk/411313/

Ingyenes, anonim HunOpti önismereti tesztünkből te is megtudhatod mennyire látod optimistán a jelened. Kitölthető akár ide kattintva is: HunOpti

2019. január 1-től az Optimista Klub archiválódik. Mit szól ehhez?

Nekem mindegy.
Nem örülök, mert szeretem az oldalt.
Remélem nem lettetek pesszimisták?
Szívesen szervezném tovább. Kérlek lépj kapcsolatba velem!
korábbi szavazások