Tompos Kátya: Én inkább adni szeretnék magamból

2013.03.08.

Tompos Kátya: „Én inkább adni szeretnék magamból"

A kávézó sarkába vackolódva vár. Szemlátomást jól elvan, élvezettel kóstolgatja a tejeskávé habját. Amikor megérkezem, felemeli a fejét, és szinte rám ragyog. Ha férfi volnék, ettől a sugárzó tekintettől azonnal bűvöletbe esnék. Így csak zavarba jövök...

– Hogy tudsz így ragyogni? Hihetetlen...
– Lehet, hogy genetika. Édesanyámtól és nagymamámtól örököltem. Ők csodálkoznak rá mindig mindenre, úgy tudnak örülni az élet legapróbb dolgainak, egy virágnak, egy kövecskének is, mintha még mindig gyerekek volnának.
.....
– Szóval nem gondolod azt, hogy ez jár neked?
– Jár nekem...? Nem is tudom értelmezni ezt. Semmi nem jár. Az embereknek manapság pont az a bajuk, hogy mindenféléket elvárnak egymástól, az élettől. Nehéz az egót kordában tartani. Én inkább adni szeretnék magamból. Minél többet. Azt remélem, hogy a környezetemben élőkkel megtalálom a hangot, és ettől ők jól érzik magukat. Ha valami jár nekem, az legfeljebb a mozgás. Az viszont tőlem függ, hogy elmegyek-e tornázni, vagy inkább olvasok.

A teljes cikk ide kattintva elolvasható: http://www.nlcafe.hu/noklapja/20130307/tompos-katya-interju/#step1