optimista országok

Thaiföld 100%Közép-Afrikai Köztársaság 100%Seychelle-szigetek 100%
Zimbabwe 100%Venezuela 100%Argentína 100%
Szamoa 100%Panama 93%Ruanda 87%
Amerikai Virgin-szigetek 77%Brunei 77%Ausztrália 74%
Jordánia 73%Szingapúr 67%Nicaragua 67%
Namíbia 63%Ciprus 63%Olaszország 63%
Írország 62%Görögország 62%Finnország 62%
Izrael 61%Egyiptom 60%Maldív-szigetek 60%

nyitóoldal > hirek > Optimista sajtófigyelés > Tabuk nélkül, hit és szerelem...

Tabuk nélkül, hit és szerelem...

2008.04.24.

Tabuk nélkül, hit és szerelem...

 

önmagunkban hinni, önállóan, szabadon gondolkozni... merjünk beszélni nemcsak szellemi-lelki, de testi valónkról is...a tűzről, ami lelkünkben, szellemünkben, testünkben él...

 

"Szükségünk van a hitre , mert erőt ad, erőt szabadít fel, átvezet az élet nehézségein, közösségbe vezet, morális élethez segít ... Talán a hit szervezetei sem ártalmasak, míg vakhitre nem buzdítanak, míg élősködéshez nem vezetnek, míg a tekintélyt a gondolkodás, érvek elé nem állítják szentségként, míg nem fenyegetés a mássággal szemben...Míg szeretet, elfogadás a legkisebb közös többszörös ... A hit és szervezetei nem vezethetnek elkülönítéshez, megkülönböztetéshez, értékkülönbözetűséghez." Irja Töprengő barátom.

Bármiben kereshetjük a csodát, a megmentést, a hitet: Istenben, karmában, sorsban, végzetben, ateizmusban, teizmusban, reikiben, plejádokban... mindenki más-más úton halad, mégis egyet felejt el: fel kell vállalja önmagát.... és csak egy valamit kell elérnünk, önmagunkban hinni és soha nem megengedni, hogy bárki is elvegye az elme szabadságát, az önálló szabad gondolkozásra való törekvés korlátozását, így saját kezünkben hagyva a választást és a döntést. Merj magadért élni, először magadnak megfelelni, és csak aztán másoknak.

 

bármit, amit olvasol, szűrd, semmit ne fogadj el, mert mondták tekintélyelven, kizárólagossággal és kinyilatkoztatással, senkinek semmit ne higgy el megkérdőjelezés nélkül, keresd a magad igazságát .... nyugodtan higgy Istenben, sorsban, bármiben, semmiben, de önmagadban való hited sosem add fel és sose veszítsd el...

 

megvan a való-reális-körülöttünk lévő világban annak veszélye, hogy nem értenek meg téged, nem tisztelik 'hited', egészen addig, míg fel nem vállalod magad, míg rá nem jössz, hogy a siker kulcsa Önmagadban van, és magadban kell elsősorban hinni, önmagunk becsülete, önmagunk tisztelete, az önmagunkba vetett hit az alapja, hogy másokban is hihessünk, másnak is megfeleljünk.... soha nem lesz boldog párkapcsolatod, baráti vagy családi kapcsolatod, amíg hited önmagadban nem elég erős. Ha tudod magadat szeretni, akkor nem tud más elbizonytalanítani, tudsz másnak is adni, önzetlenül... És ha hiszed, ha nem, az érdekesség csak most jön....

 

Jó sok évig éltem házasságban, én katolikus család gyermekeként, a férjem katona :-), soha nem volt nagy vitánk, mindig elfogadás és pozitiv hozzáállás és tisztelet jellemezte a házasságot. Mégis, gyerekfejjel kötöttük össze életünket, azt sem tudtuk a szerelmet hogy is kell megélni testileg, és az, hogy a kommunkáció és a konfliktuskezelés kapcsolatunk vége felé nulla volt, az mind- mind ezen az egy picike dolgon bukott meg: szerelmeskedés fizikailag. a szex hiánya. A boldog szeretkezéseké. Soha nem gondoljuk, hogy ez mennyire fontos, önmagunkba vetett hitünk mellett, a szerelmes szex.... ( most ezt nem fejteném ki :-), remélem többen megtapasztalták már, ők tudják, miről firkálok... csak megélni, ami bennünk él) . Az esküvőm napján anyám eltette az asztalról a Freud szexuálpszichologia vagy valami ilyesmi cimű könyvét... csak lestem... soha nem világosított fel, hithű vallásos istenfélő 'kislányként' állandóan falba ütköztem... nem kaptam válaszokat, a papokkal meg akkoriban nem lehetett beszélni erről. Zutty.

 

Elváltunk. ... nem épp egyszerűen, én akartam javítani, tenni, adni, de nem volt már értelme, valami szétrebbent és eltűnt.... jóvátrehetlenül, pedig csodaszép "első-szerelem" volt...

 

Körülöttem halnak szét a kapcsolatok, ők már mernek beszélni róla: alapvetően szexproblémák. Ha nem dugnánk a fejünket a homokba annyiszor, talán nem maradna oly sok homok a szemünkben, amikor nagy nehezen mégis kihúznánk o­nnan...

 

...megéltem új szerelmet teljes valójában, örömmel és hálával emlékezem rá, addig tartott, amíg kellett, amíg építettük egymást, szeretetben váltunk szét, emlékezve hogy hatalmas erőt és érzést adtunk-kaptunk, mert kapcsolatunk alatt végig mertünk beszélni nemcsak lelki-szellemi, de testi dolgokról is....

 

Erről ennyi.

 

Coelhóval meg Faludy-val fejezném be:

"... a szex, a fájdalom és a szerelem az emberi lét korlátait feszegető tapasztalatok. Csak az ismeri az életet, aki ismeri ezeket a határokat. Minden más felesleges időpocsékolás, unalmas ismételgetés, öregedés és halál, anélkül, hogy az ember megtudná, mit keres ezen a földön."


/Coelho/

A kérdés azért nehéz, mert sok oldalról lehet nézni. De ha magamra vonatkoztatom, akkor egyet tartok a legfontosabbnak az életben: a boldogság keresését, elérését. Mert boldogság nélkül, öröm nélkül az életnek nincsen valódi értéke itt a Földön. Véleményem szerint majd mindenki ugyanígy van ezzel, csak sokan önmagunknak se vallják meg, hogy tulajdonképpen nem a jólétet, hanem a boldogságot, az örömet, a megelégedést keresik. Mert ez teszi az életet értelemszerűvé, tűrhetővé, gyönyörűvé, vagy széppé.
Aztán persze következnek az eszmei dolgok, a vallások, a filozófiák...de ezek mind csak másodlagosak amellett, hogy az ember hogy érzi magát.

 

/Faludy György/

 

update:

Fennkölt gondolataim ellenére igyekszem a Földön járni. :-) :-)

 

Forrás: http://www.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=43446

Ingyenes, anonim HunOpti önismereti tesztünkből te is megtudhatod mennyire látod optimistán a jelened. Kitölthető akár ide kattintva is: HunOpti

2019. január 1-től az Optimista Klub archiválódik. Mit szól ehhez?

Nekem mindegy.
Nem örülök, mert szeretem az oldalt.
Remélem nem lettetek pesszimisták?
Szívesen szervezném tovább. Kérlek lépj kapcsolatba velem!
korábbi szavazások