optimista országok

Thaiföld 100%Közép-Afrikai Köztársaság 100%Seychelle-szigetek 100%
Venezuela 100%Argentína 100%Szamoa 100%
Zimbabwe 100%Panama 93%Ruanda 87%
Amerikai Virgin-szigetek 77%Brunei 77%Ausztrália 74%
Jordánia 73%Nicaragua 67%Szingapúr 67%
Ciprus 63%Namíbia 63%Olaszország 63%
Finnország 62%Írország 62%Görögország 62%
Izrael 61%Azerbajdzsán 60%Maldív-szigetek 60%

nyitóoldal > hirek > Optimista sajtófigyelés > PRHerald - dr. Cronio Perez:A 007-esTamaguchi Gonzáles

PRHerald - dr. Cronio Perez:A 007-esTamaguchi Gonzáles

2000.01.01.

Az idei nyáron rengeteg különleges arccal találkoztam. Közülük talán a legérdekesebb újdonsült barátom, aki egy személyben tűnt megtestesíteni az optimista személyiség általam mindig is csodált jellemvonásait.

Ha megjelenik az emberek között, a legborongósabb ábrázat is felderül, régi sérelmek, feszítő nyugtalanságok párolognak el egy csapásra, áradó életszeretetével mosolyt varázsol a keserű arcokra. Bárhol jelentem meg a társaságában, az emberek, nemre, korra, vallási és politikai meggyőződésre való tekintet nélkül túláradó szeretettel válaszoltak naiv természetességére. Ellenállhatatlan volt. Hatékonyan győzött le minden kommunikációs akadályt, hihetetlen kapcsolatteremtő készségről tett tanúbizonyságot. A gyerekek, ha megláttak minket, félelem nélkül beszélgetésbe bocsátkoztak velünk, mindenki játszani akart (inkább vele, persze). A legcsinosabb nőkkel is szóba állhattunk: minden apró részlet érdekelte őket, és mindig az én jó barátom volt a középpont. Igaz, pillanatnyi szünet nélkül figyelni kellett rá, és csintalankodásaival sok időt elvesztegettünk, mégis valódi élmény volt vele a leghétköznapibb séta is. Legelvetemültebb csínytevéseiért sem tudtam haragudni rá. Hiszen még csak négy hónapos a kis buta, bolyhos fehér gombóc kölyökkutya, az Optimista Klub vidám új, tiszteletbeli tagja, aki nem is sejtette, miféle hírességek lába alatt sertepertélhetett a Balaton parti diszkóban: csak élte világát, fittyet hányva szorgalmasan levelező volt államtitkárra és életveszélyes közúti pilóta popsztárra egyaránt. Kiemelkedő karriert futhatna be a public relations területén, ha nyelvi nehézségei ebben nem akadályoznák, hiszen kivételesen hiteles, meggyőző erejű személyiség. A fiatalok számára ideális példakép: nem iszik, nem dohányzik, nem használ kábítószereket, intenzíven védi a természetet (elsősorban a növényzet locsolásával és vegyszermentes trágyázásával), mégis az egyik legsokszínűbb egyéniség, igazi karizmatikus vonzerővel. Éppen ezért válhatott az Optimista Klub tagjává, persze csak a formaságok (igazolványkép, belépési nyilatkozat rúzsos manccsal való alámaszatolása, nyilvántartásba vétel stb.) elintézése után. Nyakörvén büszkén viselte ezután új Optimista Igazolványát. Új barátommal, optimista fedőnevén: Tamaguchi González-szel Balatonalmádiban ismerkedtem meg, a városligeti Globe Színház által szervezett Európa táborban. Ő volt egyik kulcsszereplője a két hónap alatt az egymást követő turnusokban több mint 2000 fiatalnak nyaralási és szórakozási lehetőséget biztosító táborban. Az együttlét, közös időtöltés során alkalmam adódott arra is, hogy közelebbről megismerhessem a magyar fiatalok gondolkodásmódját, szokásait, örömeit, félelmeit. Együtt jártuk a fergeteges és végeérhetetlen bulikat, sokakkal közösen énekeltünk, zenéltünk, sportoltunk: egyszóval megpróbáltuk jól érezni magunkat, és ez többnyire sikerült is. A fiatalok sok kedvességgel és barátságos nyíltsággal válaszoltak az érdeklődésre, a felnőttek sajnos egyre távolodó és idegenebbé váló világából érkező „jövevény” közeledésére. Hamarosan kiderült: sokan közülük veszélyesen közel állnak ahhoz, hogy komoly gondot okozzanak maguknak alkohol- és cigarettafogyasztási szokásaikkal. Az elfogyasztott mennyiségek alapján mindenképpen ezt kellett megállapítanom. Sokaknak – köztük sok meglepően fiatal fiúnak, lánynak is – a legjobb, „legmenőbb” szórakozást a mielőbbi berúgás jelentette, ezt az állapotot érezték fontosnak: mielőbb és minél nagyobb mennyiségek „teljesítésével” elérni. Úgy tűnt, a „gyerekek” félelmetesen magukra maradtak a felnőtté válás, a szórakozással is teljessé tett életmód kialakításának ilyen és hasonló kérdéseivel szemben. Ugyanez sajnos a drogfogyasztással kapcsolatban is elmondható. A fiatalok nem, és egyre kevésbé érzik, hogy partnerre és nem kioktató-büntető hatóságra találnak a felnőttekben e számukra fontos, és közel sem olyan egyértelmű problémák kezelésében. Mindez élesen fejeződött ki egy drogprevencióról szóló előadás során, ahol a fiatalok, ellenállást és komoly kritikát megfogalmazva álltak ki kábítószerfogyasztó társaik mellett, akár a közelmúltban szigorított törvények ellenében is, sőt, talán éppen ezektől új szolidaritásra sarkallva. Sokszor és sokan mondták már, a drog elleni küzdelemben egyedül a megelőzésnek van esélye. Hosszú távon anyagilag, egészségügyileg és társadalmilag is kifizetődőbb vállalkozás az elsőre talán költségesnek tűnő prevenció támogatása, mint az utólagos „tűzoltás”, mely legtöbbször sajnos már túl későn kezdődik. Minderre gyakran idézett példa a dohányzással kapcsolatban: Magyarországon a dohánygyárak évente megközelítőleg 70 milliárd forintot fizetnek be adóként az államnak, míg ugyanez az állam évente 350 milliárdot költ a dohányzással összefüggésbe hozható betegségek gyógyítására, ami sajnos sokszor már csak hosszan elhúzódó, végleges gyógyulást soha nem hozó kezelést jelent. A világ fejlett társadalmaiban egyre tudatosabban lépnek fel e jelenség ellen, bár a hatalmas pénzösszegeket megmozgató dohányiparral mindenhol nagy kihívás felvenni a versenyt. Az Egyesült Államokban sorra indítják a nagy összegű kártérítési pereket a jelentős dohánygyárak ellen, az okozott egészségügyi károsodásokért kártérítésre kötelezve őket. A korábbi nagy piacokról kiszorulva azonban a dohányipar az újonnan iparosodó volt szocialista országokban találta meg a növekedés lehetőségét, az érintett országok kormányainak legalábbis hallgatólagos támogatásával. Napjainkban a szenvedélybetegségek jelentik talán a legnagyobb veszélyt a fiatalok egészségére és jövőjére, annál is inkább, mert egyre fiatalabb életkorban kezdik el ezek – legtöbbször túlzott – fogyasztását. A függőség kialakulása éppen azoknál a fiataloknál legvalószínűbb, akik családjukban mindennapi feszültségben élnek, bizonytalan értékrenddel és alacsony önértékeléssel lépnek az önállósodás útjára, legtöbbször magányosan, szülői és egyéb felnőtt segítség, útmutatás nélkül. Ugyancsak az alacsony önértékelésű, kevés pozitív visszajelzést tapasztaló és bizonytalan fiatalokat fenyegeti leginkább a másik szomorú „magyar népbetegség”, az öngyilkosság veszélye, melyben sajnos Magyarország még mindig a világelsők között áll, bár az 1983-as csúcsot (ekkor 4911 ember követett el öngyilkosságot) követően 1997-re csökkent az öngyilkosságok száma (ekkor 3214 volt). Nem enyhül azonban a „lassú öngyilkosság”, vagyis az alkoholizmus Magyarországon több százezer embert érintő problémája, hozzájárulva ahhoz, hogy Európa országaival összehasonlítva ijesztően alacsony marad az ország lakosságának születéskor várható élettartama. Mivel ezeket a viselkedésformákat a gyermekkori szocializáció során sajátítják el az emberek, felnőttkorban már nagyobb erőfeszítést igényel megváltoztatásuk. Ezért érdemes preventív programok kidolgozása, illetve alkalmazása során a figyelmet elsősorban az új generáció felé fordítani, hiszen „Ha megneveled a gyereket, nem kell büntetned a felnőttet”. Cronio Pérez

Ingyenes, anonim HunOpti önismereti tesztünkből te is megtudhatod mennyire látod optimistán a jelened. Kitölthető akár ide kattintva is: HunOpti

2019. január 1-től az Optimista Klub archiválódik. Mit szól ehhez?

Nekem mindegy.
Nem örülök, mert szeretem az oldalt.
Remélem nem lettetek pesszimisták?
Szívesen szervezném tovább. Kérlek lépj kapcsolatba velem!
korábbi szavazások