Olvasói levél-Hétköznapi csoda

2014.11.18.

Debrecen – A történet a kardiológia ultrahangvizsgáló laboroknál nagyon sok ember jelenlétében zajlott le a napokban. Jött két betegszállító férfi valamelyik osztályról egy gurulós ággyal, rajta 80 év körüli, csövekkel, branüllel felszerelt nénikével, akit betoltak a rendelőbe.A másik irányból újabb betegszállító érkezett, kerekesszékkel hozott egy ősz hajú idős bácsikát, akivel türelmesen várakoztak. Amikor kitolták a néni ágyát, úgy állították be, hogy a széket mellé lehessen állítani, majd a magasságot is csökkentették, hogy a két idős ember egymásra nézhessen.

Mi, jelenlévők nagy figyelemmel kísértük a tevékenységet, nem tudtuk mi következik. Azt ugyan sejteni lehetett, hogy az idős emberek összetartoznak. A bácsi nagy szeretettel megfogta a felesége kezét, sírva fakadt és folyamatosan beszélt hozzá.

Mivel egyedül nem sikerült felállnia, a betegszállító segítségével megemelkedett a székből, és homlokon csókolta a nénit. Ezzel búcsúzott el tőle, zokogva kérte, hogy mielőbb gyógyuljon meg és menjen haza hozzá. Valószínű, hogy őt már rövidesen haza engedik a közös otthonukba. A „randevú" ezzel véget ért. A betegszállítók elvitték egyiket jobbra, másikat balra vissza az osztályukra.

Többeknél előkerültek a zsebkendők, merthogy ilyet nem gyakran látni a mai rohanó, kegyetlenül kemény világunkban. Az ilyen mélyről fakadó szeretet és hűség már kihalófélben van. A statisztikák szerint egyre apad azon emberek száma, akik egy életen át egymás mellett maradnak.

Köszönet a beteghordóknak, akik lehetővé tették a két idős embernek a találkozást, és a folyosón várakozók számára, hogy átélhessék ezt a csodát, ami nekem egy mesés karácsonyi ajándékkal is felért.

Szerző: Hudákné Lakatos Margit, Debrecen
Forrás: haon.hu