Több, mint egy hónap telt el. Sokkal rosszabb. Nem bírom tovább....De majd holnap úgyis felkelek, miért?

Én is próbáltam/próbálok felülkerekedni a halálvágyon, mert nem akarom elhagyni a szeretteimet és barátaimat. De sajnos jelen helyzetemben nekem is elég egy kisebb löket hogy vissza csússzak a lejtőn, és elég nehéz és hosszú folyamat visszamászni. Lehet nincs jogom ilyesmit mondani, sőt... egyáltalán nincs, de az élet szerintem is sok lehetőséget és szépséget rejt magában, annak ellenére hogy én nem találtam ezt meg. Nem egyszer próbálkoztam öngyilkossággal, és láttam mit művelek a körülöttem élőkkel akiket szeretek és tisztelek. Nem akarok nekik fájdalmat okozni de sajnos az érzéseimnek nem tudok parancsolni. Biztos van akai nem ért azzal egyet hogy az élet igenis szép, csak meg kell találni. Én jelenleg a szeretteimért küzdök az érzés ellen nem sok sikerrel, De próbálkozni fogok és kell is.

"EZ IS ELMÚLIK EGYSZER"
Van olyan dolog, ami nem múlik el. Tinédzser koromban volt halálvágyam, nehéz volt az élet. De sosem mertem megtenni igazán. Aztán még bonyolultabb lett a helyzet, de volt valaki, akiért élnem kellett. Teljesen megváltoztam, próbáltam benne tartani a lelket. Mindig azt mondtam, AZ nem az ő döntése, van kiút a völgyből, sőt a szakadékból is. De ő ezt mégsem látta. Megtette. Én sem látom értelmét a továbbiaknak, akkor nyugszom meg, ha eltervezem hogyan is lesz vége. Akkor vele lehetek. Mindenki azt mondja: légy erős, én bólogatok. De miért is? Hogy tovább szenvedjek? Az én szenvedésem semmi az övéhez képest. De én még ezt sem akarom, bírom elviselni. Könnyebb lenne ha hagynák, megértenék, és nem zsarolnának. ..mert csak az élők szenvednek tovább.
Sok mindenből elege lehet az embernek. Pénztelenség, szerelmi bánat, stb. Ilyen szemszögből banális dolgok. . De ha valaki elveszíti az élete értelmét, akiért minden porcikája élt, tett és aggódott, akkor az onnan nincs tovább. Miért, kiért?! Én nem szeretem magam, csak őt szerettem, és ezáltal tartottam magam valamire is. De ennek vége...
Én nem bántom, nem vádolom, hanem beleszakad a szívem, hogy milyen szenvedést kellett átélnie. Nem önző volt, hanem iszonyatosa fájt neki. És ha ennek egy cseppjét is átérzem, akkor valóban beleszakad. Nincs tovább...

Kedves LD. Szerintem igen is nem adhatjuk fel. Itt az én példám. Volt egy olyan része az életemnek, mikor nagyon padlón voltam. Többször volt már, hogy azt mondtam magamba, na most félrerántom a kormányt és vége a szenvedésemnek. És mi lett az eredménye? Annyira megerősödtem, hogy ma már csak a golyó állíthat meg. Szóval, én is azt mondom, ne adjuk fel, és jusson eszünkbe "EZ IS ELMÚLIK EGYSZER". :) Az öngyilkosság, nem megoldás. Az élet a megoldás.

Aki egy öngyilkosnak azt tanácsolja, hogy ne adja fel, annak azt kívánom, kerüljön ő is olyan helyzetbe. Igen is van amikor nincs más megoldás. Szerintem az öngyilkosság egy érettebb gondolat által indukálódik. A legbátrabb emberek meg is teszik. Az ellenzői csak üres frázisokat mantráznak, de megoldást nem kínálnak. Ezek a "kutatók" meg "tudósok" olyan megfoghatatlan dolgokról beszélnek. Ezt minden hülye meg tudja állapítani, minél szegényebb valaki annál boldogtalanabb, ergó ha túlságosan szegény vagy és már nincs mit enned vagy nincs hol aludnod akkor méltóságteljesebb a halál mint az élet szerintem.

Nincs az a testi fajdalom ami nagyobb lenne a lélek fájdalmánál.
Mindent megtettem már és csak a fájdalmat kapom vissza.
Próbatétel? Nemtudom, de ne tesztelgessenek. Szülinapomon a születésem percében visszaadom.

azzal a tudattal potyogunk ki a anyánk .., hogy meghalni születünk
nem magamat akarom megölni, csak önmagam egy részét... csak rá kellett jönnöm, hogy ez a részem már oly régóta van velem, hogy csak lényem egészének elpusztításával tudnám azt kiirtani

Egész életemben küzdöttem, dolgoztam, tanultam. 50 éves koromra elegem van a munkahelyemből, a páromból és a családomból. Senki nem ért meg, de mindenki helyett nekem kell dolgoznom, és annyira hülye vagyok, hogy meg is teszem. Képtelen vagyok kilépni ebből. Szeretnék úgy eltűnni a világból, hogy még arra se emlékezzen senki, hogy valaha léteztem.

A dolog lényege az hogy senki se tudd elmenekülni saját sorsa elől! Ezt valahogy tudatosítani kéne! Jóbb lenne ha az ember nem menekülne az öngyilkosságba hanem keményen példát mutatva szembe nézne minden akadályal ! És Soha nem adná fől !!! Az a legkönnyebb feladni és öngyilkosnak lenni elmenekülni minden elől. Meg kell tanulni egyszer és mindörökre küzdeni kell nem csak önmagad miatt hanem másik miatt is !!! Ne csak magadra gondolj !!! Ne legyél önző! Küzdj és mutasd meg magadnak hogy képes vagy kitartással és türelemmel talpra alni ! Ez nem csak neked lesz jó hanem másoknak is ! Tehát soha semilyen körülmények között se szabad feladni !!! Küzdj!!!!

Nincs kedvem olyan világban élni ahol önzőek és közönyösek egymással.

Az életnek csupán akkor van értelme véleményem szerint ha az emberek tettekkel segítik egymást vagy ha még a bajban is egymás mellett vagyunk vagy kitartunk és nem pedig akkor ha megjegyzéseket,véleményeket ,szemrehányásokat azonkívül kioktatásokat kapunk mint például én is szinte minden áldott nap nemcsak a családomtól hanem a barátnak nevezett egyénektől is.

Évek óta várom a halált! Van egy gyermekem, aki miatt nem ölhetem meg magam,hisz stigmatizálnám a trauma, de már egyre kevésbé birom...
A fáradtság, a fájdalom stb. Kínomban magamat szoktam bántani, vágás, égés stb. Gyógyszerek nem segítenek, sem az orvos. Egy átélt trauma, ami felborította az életem... nem várhatok már semmi jót, semmit nem akarok csak pihenni....

Én egy három unokás nagymama vagyok,de nekem is semmit ér az életem,azon gondolkodom mostanában,hogy megint megpróbálok véget vetni az életemnek,mert a férjemmel jól kijövök ugyan ,de folyton csapdába esek ,olyan téren,hogy a gyerekeimet akiket tisztességesen neveltük föl,most azon kapom magam,hogy mind inkább semmibe vesznek. Amíg segítek addig oké,de ha nem tudok segíteni ,akkor le se tojnak. két lányom van ,az egyik 36 éves a másik 39,az idősebbik lányom külföldön él a családjával, és amióta elköltöztek itthonról és elvitték az unokámat ,aki akkor 5 éves volt ,na akkor szakadt meg bennem valami ,hónapokig sem tértem magamhoz. Most születni fog megint egy unokám,de azt sem láthatom,mert összeveszett velem a lányom,egy olyan banális hiba miatt,hogy látni szerettem volna az unokámat a skypon,mert nagyon hiányzott,és azt felelte nekem a lányom több alkalommal is ,hogy mit képzelek én ,ne parancsolgassak neki,mert már nem takony tizenéves . Én is ideges voltam és sikerült egy olyan levelet írnunk egymásnak,hogy az véget vetett minden kapcsolatunknak. Sajnos olyan levelet írt amit míg élek sose fogom elfelejteni.Azt írta nekem ,hogy szörnyen buta vagyok,meg 8 általános meglátszik ! Én most 58 éves vagyok ,három műszakban dolgozok,sokszor vagyok fáradt ,meg beteges ,de az az én bajom ,minek is mondjam . A másik lányom itthon van magyarba ,de ők a párjával csak a kiszipolyozásra használnak minket,értem ez alatt,hogy amióta elkerült otthonról ,mi azóta csak őket segítjük mindenben! Cigiznek ,ketten meggondolatlanul szórják az amúgy is kevéske pénzüket ,hatalmas adósságot szedtek össze annak ellenére is ,hogy mindenünket nekik adtuk. Többször is összevesztek velem amikor mondtam nekik ,hogy mit csinálnak,na akkor nekik se lehetett mondani semmit,mert nem láthattam az unokákat náluk se.Szóval nem tudom ,hogy most ki is a hülye ,vagy buta ,de tényleg valahogy nem jól csinálhatok valamit ? Mi amikor gyerekek voltunk olyan tiszteletet adtunk a szüleinknek,pedig nagyon szegényesen nevelkedtünk,és sokszor megettük a száraz kenyeret az iskolapadba amit ott hagytak a tehetősebb gyerekek. Karácsonyra küldtem az unokámnak ajándékot ,meg ami ilyenkor szokás ,és gondoltam készítek olyan ajándékot a kislánynak ,amit magam készítettem,és ügyesen még írtam is mellé néhány jó kívánságot annak akit annyira szeretek,de ledöbbentem ,mikor azt kaptam válasznak,hogy ha nincs pénzem értelmes ajándékra ,akkor inkább ne küldjek semmit ,mert holmi kacatokat küldtem a lányom szerint . Szeretettel készítettem,és a Karácsony ne arról szóljon,hogy milyen drága ajándékokat ,és holmi műanyag kütyüket vegyek ,én legalább is úgy gondoltam.Szóval most is potyognak a könnyeim ,ahogy ezeket a sorokat írom,és már semmit sem akarok ebben az életben ,mert mindenhol falba ütközök .

Így van, segítsenek eutanáziával, ha valaki nem akar úgy létezni ahogy ők; süket dumától nem lesz tágasabb. Lőfegyverrel hátulról is elfogadnám, az legalább olyan mintha még lenne hova menekülni előlük. Ja, és lehetőleg a holttestemet sem gyaláznák meg az orvosaik, mert itt már meghalni is "ciki". Na persze az ilyesmi költséges, de talán vannak akik hobbiból is szívesen vállalnák.

Van egy fiam és együtt vagyok az apjával...de nem szeretem...folyamatosan azzal fenyeget ha elmegyek egyedül fogom tenni mert nem engesi hogy magammal vigyem a picimet aki 9 hónapos...így akar magához láncolni....hiába vinném bíróságra messzire elér a családja keze nem érnék vele semmit...betelt a pohár...úgy szabadulhatok ha meghalok és akkor legyen...a fiammal nem lehetek boldog egyedül nem lennék az de az apjával sem vagyok az....de félek...örök életemben egy szerencsétlen voltam...ha megpróbálnám tuti nem sikerülne mégaz öngyilkosság se....és senki nem segít....nem akarom én sajnáltatni magam...de mit tegyek...csak a fiam van ha ő nem lehet az enyém nem kell az életem

Én keresem hogy tudnék fájdalom mentesen meghalni tovább.Az emberek csak akkór akar segíteni mikór már késő.Viszlát

Kedves Éva. Kérjen. Segítünk. Balra -> Kapcsolat / Üzenj nekünk / ( Anonim Pszichológia Tanácsadás) . Írja le miben segíthetünk. A levélre rögvest válaszolunk.

Bár meghalnék, de azonnal!

nics elet kedvem

2 asszonyt eltemettem,a gyerekeim elhagytak,a házamat eladtam,a pénz meg van,de már nincsenek céljaim,üres minden,de félek a túlvilágtól,istentől,remélem a rák majd elvisz mint az asszonyaimat,szerelmeimet,lassan vége mindennek,nincs ki út

Miért érdemes élni? Múltkor jöttem rá, hogy körülbelül 13 éves korom óta utálom az életemet és gondolkodom az eldobásán. Nem a fájdalomtól és a haláltól félek...hanem a kudarctól. Mi lesz megpróbálom és túlélem? Ami nem lenne meglepő, mert nekem minden félresiklik.

Csak... Halott akarok lenni... De egy rohadt gyáva vagyok... Nem merem...

Ugyan ezért könyörgöm már jó ideje, mert nekem is.....

Éva, Éva, Éva!

Ugyan azt a kincset más és más kézben egészen másképp értékelnek. Bár nem ismerlek és az életed útját sem tudom, de hidd el, rád is vár még sok szép dolog itt a földön.

Sokszor már egy áldás lenne ha meghalnék. szar az élet úgy ahogy van - legalább is nekem

Mi ebben az újdonság?
Miért nem engedélyezett az eutanázia?
Nem ilyen álszent módon hozzáállni, segíten, imint Aase-nek a fia.
Japánban pedig a Fujiijama-ra felkísérés szép szokás, maradhatott volna.

megfelelö