
nyitóoldal > hirek > Optimista sajtófigyelés > Élvezze az életet, ha nem akar korán meghalni!
Élvezze az életet, ha nem akar korán meghalni!
2008.09.05.
Élvezze az életet, ha nem akar korán meghalni!
Azok az emberek, akik úgy érzik, hogy nincs értelme élni, nagyobb valószínűséggel halnak meg éveken belül, mint azok, akik élvezik az életet - erre a megállapításra jutottak japán kutatók. Az életüket nem élvezők korai halálának az oka leggyakrabban szív- és érrendszeri betegség, vagy öngyilkosság.
A japán kutatók vizsgálata volt az eddigi legszélesebb körű annak kiderítésére, hogyan hat az "ikigai", magyarul az életöröm és az élet élvezete a halálozás veszélyére. A kutatást a szendaji Tohoku Orvosegyetem munkatársai végezték Szone Tosimasza vezetésével.
A kutatók 43.391, 40 és 79 év közötti ember életét követték figyelemmel hét éven keresztül. A vizsgálati alanyok között voltak nők és férfiak vegyesen; valamennyien Japán Ohszaki régiójában élnek.
A vizsgálat ideje alatt közülük 3.048-an haltak meg.
A kutatók mindenkinek azt a kérdést tették fel, hogy élvezik-e az életet, szeretnek-e élni, látják-e ennek értelmét? A megkérdezettek 59 százaléka válaszolt igennel, 36,4 százalék nem tudta megmondani biztosan, míg 4,6 százalék felelt egyértelmű nemmel.
Az utóbbi csoportba tartozók között több volt az egyedülálló és a munkanélküli, alacsonyabb volt a végzettségük, rosszabb az egészségi állapotuk, stresszesebb az életmódjuk, és több fizikai fájdalmat éreztek.
A kutatók természetesen ezeket a tényeket figyelembe vették a statisztikai számításnál, de még így is az lett a végeredmény, hogy az életet nem élvezők 50 százalékkal nagyobb eséllyel halnak meg néhány éven belül, mint a többiek.
A körükben hatvan százalékkal nagyobb a halálos szív- és érrendszeri betegség (elsősorban a fatális agyvérzés) veszélye, annak pedig 90 százalékkal nagyobb a veszélye, hogy önkezükkel vetnek véget az életüknek.
Forrás: http://inforadio.hu/hir/eletmod/hir-222972
2019. január 1-től az Optimista Klub archiválódik. Mit szól ehhez?
korábbi szavazások
Van olyan dolog, ami nem múlik el. Tinédzser koromban volt halálvágyam, nehéz volt az élet. De sosem mertem megtenni igazán. Aztán még bonyolultabb lett a helyzet, de volt valaki, akiért élnem kellett. Teljesen megváltoztam, próbáltam benne tartani a lelket. Mindig azt mondtam, AZ nem az ő döntése, van kiút a völgyből, sőt a szakadékból is. De ő ezt mégsem látta. Megtette. Én sem látom értelmét a továbbiaknak, akkor nyugszom meg, ha eltervezem hogyan is lesz vége. Akkor vele lehetek. Mindenki azt mondja: légy erős, én bólogatok. De miért is? Hogy tovább szenvedjek? Az én szenvedésem semmi az övéhez képest. De én még ezt sem akarom, bírom elviselni. Könnyebb lenne ha hagynák, megértenék, és nem zsarolnának. ..mert csak az élők szenvednek tovább.
Sok mindenből elege lehet az embernek. Pénztelenség, szerelmi bánat, stb. Ilyen szemszögből banális dolgok. . De ha valaki elveszíti az élete értelmét, akiért minden porcikája élt, tett és aggódott, akkor az onnan nincs tovább. Miért, kiért?! Én nem szeretem magam, csak őt szerettem, és ezáltal tartottam magam valamire is. De ennek vége...
Én nem bántom, nem vádolom, hanem beleszakad a szívem, hogy milyen szenvedést kellett átélnie. Nem önző volt, hanem iszonyatosa fájt neki. És ha ennek egy cseppjét is átérzem, akkor valóban beleszakad. Nincs tovább...
Mindent megtettem már és csak a fájdalmat kapom vissza.
Próbatétel? Nemtudom, de ne tesztelgessenek. Szülinapomon a születésem percében visszaadom.
nem magamat akarom megölni, csak önmagam egy részét... csak rá kellett jönnöm, hogy ez a részem már oly régóta van velem, hogy csak lényem egészének elpusztításával tudnám azt kiirtani
A fáradtság, a fájdalom stb. Kínomban magamat szoktam bántani, vágás, égés stb. Gyógyszerek nem segítenek, sem az orvos. Egy átélt trauma, ami felborította az életem... nem várhatok már semmi jót, semmit nem akarok csak pihenni....
Ugyan azt a kincset más és más kézben egészen másképp értékelnek. Bár nem ismerlek és az életed útját sem tudom, de hidd el, rád is vár még sok szép dolog itt a földön.
Miért nem engedélyezett az eutanázia?
Nem ilyen álszent módon hozzáállni, segíten, imint Aase-nek a fia.
Japánban pedig a Fujiijama-ra felkísérés szép szokás, maradhatott volna.