optimista országok

Thaiföld 100%Közép-Afrikai Köztársaság 100%Seychelle-szigetek 100%
Venezuela 100%Argentína 100%Szamoa 100%
Zimbabwe 100%Panama 93%Ruanda 87%
Amerikai Virgin-szigetek 77%Brunei 77%Ausztrália 74%
Jordánia 73%Nicaragua 67%Szingapúr 67%
Ciprus 63%Namíbia 63%Olaszország 63%
Finnország 62%Írország 62%Görögország 62%
Izrael 61%Egyiptom 60%Maldív-szigetek 60%

nyitóoldal > hirek > Optimista sajtófigyelés > Elsőnek magunkat,utána jöhet a világ megváltoztatása

Elsőnek magunkat,utána jöhet a világ megváltoztatása

2013.04.07.

Most megy Jon Bon Jovi 2010– es száma a „We no weren't born to follow". „Nem követni születtünk". Ez jutott az eszembe róla.
Urak és Hölgyek!

Még mindig sok magzatot abortálnak, a munkavállaló sokszor ki van szolgáltatva a munkáltatónak, vidéken védelem nélküliek a nők, dúl a radikálfeminizmus hazugsággépezete, az állam ellenőrizetlenül költi adóforintjainkat és az egyházak hanyagolják Jézus hirdetését.

Le kell számolnunk azzal, hogy majd valaki megoldja helyettünk. Tenni kell, tennünk kell a rossz ellen! Az okos azonban nem egyedül cselekszik, hanem társakat gyűjt maga köré, mert együtt hatékonyabbak.

Én így csinálnám: választanék egy ügyet, ami közel áll hozzám. Például a kiszolgáltatott munkavállalók ügyét. Apró lépésekkel indítanék: elkezdeném keresni a környezetemben azokat, akik olyan munkahelyen dolgoznak, ami nekik, vagy a családjuknak rossz, de váltani nem tudnak. Nem ragaszkodnék hozzá, hogy csak a törvényszegést keressem, jöhet minden, ami pl. túlzott stresszt okoz a családnak. (Például ahol a szülők alig tudnak találkozni a váltott műszak miatt.) Elkezdenék társadalmi támogatottságot gyűjteni, pl. honlapot indítanék a témának, ahol közösséget is lehet szervezni, és informálni a társadalmat a tevékenységről, eredményekről. A barátaim között keresnék először társakat, aztán jöhetnek azok barátai, ismerősök, munkatársak, stb.

Kis célt tűznék ki először: melyik mikro vállalkozással vannak gondok? Lehetőleg a lakhelyem közelében. Igyekeznék nyilvánosságra hozni a problémát, vagy ennek lehetőségével nyomást gyakorolni a vezetésre. Az informátorokat védeni kell, hiszen ők az állásukkal játszanak!

Ha sikert értünk el, közzé tenném. Ezzel lehet újabb támogatókat szerezni. Felkészülnék: sok alázat, türelem, bátorság kell majd. Csak a közösség, mely valami jót tűzött ki célul, egysége sok energiát fog lekötni, minél nagyobb, annál inkább. Én azt is észben tartanám: ha nem leszek jobb ember attól, amit végzek, nem éri meg belefogni. Tetteim mindenképpen visszahatnak rám, és akkor már inkább pozitívan, mint negatívan. Igyekeznék minél több emberrel beszélni, megkérdezni az ő véleményüket, bölcsebbé válni. Megpróbálni meggyőzni őket, hogy támogassanak.

Pihenésre is szükség lesz, hiszen az ilyen küldetés teljesítése közben nagyon el lehet fáradni. Sokszor küzd az ember, küzd, és minden csak még rosszabb lesz. Legalábbis látszólag. Meg kell néha állni, megkérdezni: honnan indultam, mi a célom, és hol tartok? Kellenek, akik tartják bennem a lelket, akik hisznek bennem és a küldetésemben. De ami nagyon fontos: én tudjam éleszteni magamban a lángot. Ha bennem kialszik, kívülről, mások által nagyon ritkán és nagyon nehezen lehet újra fellobbantani, pláne, hogy tartós legyen. Ha elveszett a lelkesedés, célszerű önvizsgálatot tartani: túl nagy pofont kaptam a világtól? Csalódtam valakiben, akiben bíztam, akire építettem? Monotonná vált a szolgálat, mókuskerékké? Nem oda értem, ahova akartam? Elvesztettem a bátorságom, visszariadtam a nehézségektől? Az őszinte válaszok után jöhet az ötletelés, hogyan lehetne kijavítani a bajt? Talán csak hátra kell lépni, hagyni, hogy minden történjen magától. Talán szakemberhez érdemes elmenni, pszichológushoz, remek motiváló, és problémamegoldó módszereket fejlesztett ki a pszichológia az elmúlt években. Ne feledjük, a szolgálatomra, ha őszinte, nem csak nekem van szükségem (de nekem is), hanem a többieknek, a közösségnek, a világnak. (Azért a család, a munka rovására ne menjen a világmegváltás! ) Meglehet, túl nagy falatot akartam egyszerre megrágni, kisebbet kell (legalábbis egyelőre) választanom. A problémamegoldó ötleteléshez ajánlom Kaszás György: Gondolkodjunk, mert vagyunk! c. könyvét. Nekem nagyon bevált.
És bátorság és bölcsesség, bátorság és bölcsesség, bátorság és bölcsesség. Önfegyelem, csak mert jó ügy mellé álltam, mert érzem, hogy igazam van, nem ok, hogy akkor szabadon engedjem személyiségem árnyékoldalát. Hogy dühödt haraggal essek neki azoknak, akik szerintem „gonoszok". Talán ők is félnek, talán szerencsétlen vakok, megtévesztettek, saját vágyaik foglyai. Meg kell próbálnom megérteni őket, mert lehet, ha azt látják, nem ítélem el őket, fognak nyitni felém. És tehetünk egy kis lépést az általam elképzelt jó felé.

És akkor még nem beszéltem a hit dimenziójáról, mikor Isten segítségét kéri az ember, esetleg egyházakkal szövetkezik. Ez messzire vezet, és mindig ára van. Isten sem segít ingyen, és egyházai sem. Hosszú távon az ár: a megtérés, Jézus követése. Aki fél ettől, ne keressen szövetségest a hitben! Nagy erő, de fel kell nőni hozzá.

Forrás: www.ferfiaklapja.hu

Ingyenes, anonim HunOpti önismereti tesztünkből te is megtudhatod mennyire látod optimistán a jelened. Kitölthető akár ide kattintva is: HunOpti
egy Jezust tisztelo zsido, 2013.04.18. 14:40:07
Ha Jezust akarjuk kovetni vissza kell terni a zsidosaghoz mert jezus zsido volt ,mas neven Josua ,refolmalni akarta a vallast ami a papoknak nem tettszet, szeretetet tanitot es olyan tudat alatti erok birtokaban volt,ami keveseknek adatot meg .

2019. január 1-től az Optimista Klub archiválódik. Mit szól ehhez?

Nekem mindegy.
Nem örülök, mert szeretem az oldalt.
Remélem nem lettetek pesszimisták?
Szívesen szervezném tovább. Kérlek lépj kapcsolatba velem!
korábbi szavazások