Bejelentkezés: email cím: jelszó:

ok

optimista országok

Zimbabwe 100%Thaiföld 100%Venezuela 100%
Argentína 100%Közép-Afrikai Köztársaság 100%Ruanda 97%
Kongói Dem. Közt. (Zaire) 96%Panama 93%Amerikai Virgin-szigetek 77%
Brunei 77%Ausztrália 74%Jordánia 73%
Szingapúr 67%Nicaragua 67%Olaszország 64%
Ciprus 63%Namíbia 63%Görögország 62%
Finnország 62%Írország 61%Izrael 61%
Azerbajdzsán 60%Maldív-szigetek 60%Egyiptom 60%

nyitóoldal > hirek > Híres emberek - Optimista riportok > Cisco is optimista, s ez nem PR!

Cisco is optimista, s ez nem PR!

2007.03.27.

Szeretném bemutatni az olvasóknak Papp Istvánt, a Cisco Magyarország Kft-nek a kelet-európai regionális igazgatóját.

Egészen pontosan az én titulusom a Cisco Systems Kelet-európai Régión belül az alrégió ügyvezetője.  

Nyáron végbemenő változtatás nagyfokú terheltséget jelentett Önnek, hogy ezek után nyolc országnak az ügyes-bajos dolgait kell szerveznie. Ahogy értesültem, a figyelme nem maradt el Magyarország vonatkozásában. Hogy lehet ezt a figyelmet ennyire megosztani?

Nyilvánvalóan egy ekkora csapatot, mint ami nekem van a régióban, lehet irányítani, hogyha jó emberek vannak körülöttem. Nekem sikerült kiépítenem egy nagyon hatékony és jól működő menedzsment teamet. Velük közösen dolgozom, nem egyedül irányítom a nyolc országot. Magyarország pedig mindig a szívem csücske marad, erre külön időt fogok fordítani mindig is.

Mert hogy magyarok vagyunk?

A cégnél töltött nyolc évből hat és felet itt Magyarországon töltöttem vezetői pozícióban. Az, amit én korábban hat és fél év alatt csináltam, az nyilvánvalóan közel áll hozzám. Szeretném, ha bizonyos értelemben folytatni tudnánk azokat a kezdeményezéseket, amiket annak idején indítottunk el.


Ha jól tudom, a Cisco nem mozdul ki az oktatási területről. Az oktatás területén van a legnagyobb elkötelezettsége. Most mégis egy egyházi intézmény, egy kórház fele tendál, nem kis anyagi segítséget nyújtván nekik. Miért pont az egészségügy? Mi motiválta ebben?

Alaptevékenységünket tekintve nyilván sokkal szélesebb körben dolgozunk, hiszen az ügyfeleink között mondhatjuk a legnagyobb pénzintézeteket, távközlési cégeket, az államigazgatásnak nagyon sok szegmenséből kiemelkedő intézményeket. Most már egyre inkább a kis- és közepes méretű vállalatokat is. Kétségtelen, hogy a társadalmi szerepvállalás területén az oktatást választottuk stratégiai iránynak. Ennek a tevékenységnek a keretében, illetve a stratégia alapján költöttünk el lassan már 300 millió forintot a saját szakképzési programunkra, amit Cisco Hálózati Akadémiának hívunk. Hogy miért léptünk ki ebből a mederből, és miért nyitunk egy új irányt a társadalmi szerepvállalás tekintetében? Viszonylag egyszerű: az egészségügynek óriási szüksége van ma segítségre. Rendkívül sok változást igényelnek és ezek nemcsak kézzel fogható pénzügyi, működési, szervezeti vagy munkaszervezési változásokat jelentenek. Hanem bizony kultúra váltást is jelent az egészségügyön belül. Minden intézménynek ki kell alakítania a saját kultúráját és az új működési rendjét. Az én meggyőződésem, miután magán emberként is, és szakmámból és beosztásomból kifolyólag is elkötelezettje vagyok az informatikának, hogy nagymérvű és komoly horderejű változásokat, teljes iparágat vagy ágazatot átalakító programokat nem lehet az informatika megfelelő szintű felhasználása nélkül végigvinni ma már. A kezdeményezésünk éppen erről a tőről fakad. Szerettünk volna egy példaértékű rendszert létrehozni, amelyik egyrészt a mai igényeket kiszolgálja. De túlmutatva egy picit azon, lehetőséget teremt arra, hogy a következő két-három évben további jövőbemutató szolgáltatásokat vezessenek be egy egészségügyi intézménybe. Olyanokat, amelyek egyrészt majd az ott dolgozók munkáját segítik, hatékonyabbá teszik. A hatékonyság egy egészségügyi intézménynél nem többlet profilban mérhető, hanem az orvosok betegekre fordított többletidejében mérhető. Másrészt a kórházban töltött időt, legalábbis a körülményekhez képest elviselhetőbbé teszi. Magyarán szólva olyan szolgáltatásokat biztosít a rendszer a betegeknek, amelyeken keresztül kevesebbet kell várakozniuk adott esetben egy-egy vizsgálatra, vagy kényelmesebben tudják tartani a kapcsolatot a hozzátartozókkal interneten, telefonon, vagy netán videokapcsolaton keresztül. És még sorolhatnám azokat a többletszolgáltatásokat, amelyeket a rendszer biztosít.


Nem az íróasztal mögül mondják, hanem gyakorlatilag bebizonyították, hogy egyrészt meg lehet csinálni összefogással, és a számadatokkal egyértelműen kimutatható lesz a változás.


Igen, lehet csodát csinálni, csak akarni kell!

 

Azt gondolná az ember,, hogy a Cisco,a világ legjobb hálózati eszközöket előállító cég, elég stabil a helyzete – miért jó ez neki? Ez egy piacvásárlás, vagy egy jövőbe tekintés, vagy pusztán arról szól a dolog, hogy emberek koncentráljatok arra, hogy mit kell csinálni. Nem beszélni kell, hanem oda kell állni, a” talicskát fel kell emeln”i és nyomni kell. Mi az igazság?


Az igazság a kettő között van. Én kivételesen szeretnék szakítani azzal a gyakorlattal, hogy amikor cégek vagy magánszemélyek adományoznak, akkor szemlesütve beszélnek arról, ha egyáltalán, hogy bizony ez a fajta tevékenység összefügg az üzleti, piaci körülmények között végzett és profitorientált tevékenységükkel. A Cisco egy olyan cég, amelyik az üzleti szférában működik és profitorientált tevékenységet végez. Azt reméljük, hogyha ezen a példán keresztül más intézmények is úgy döntenek, hogy szeretnének ilyen vagy ehhez hasonló rendszereket megvalósítani, az jó lesz a piacnak, jó lesz az egészségügynek, és talán nem utolsó sorban jó lehet nekünk is. Ezzel a kezdeményezéssel mindenképpen piacot fogunk teremteni. Hogy magunknak, vagy másoknak, az egy másodlagos kérdés. De az informatika fejlődéséhez szükség van új piacokra, ez mindenképpen egy cél.
Másrészt pedig azt el kell mondanom, hogy amikor az ember adományoz, akkor nem készít konkrét megtérülési kalkulációt, mert a dolog természetéhez nem illik. Amikor az ember adományról dönt, akkor nyilvánvalóan azt nézi, hogy hol tud segíteni, milyen módon tud a saját tevékenységével hozzájárulni egy másik intézmény sikeresebbé válásához. Ilyen megfontolásból döntöttünk mi az oktatás ügyének támogatása mellett is. Most ugyanilyen megfontolásból választottuk ki a Bethesda Gyermekkórházat erre a célra. Azt remélem, hogy valóban fogunk tudni segíteni nekik is, és ahogy mondtam az előbb, ezen keresztül az egész magyar egészségügynek.


Ha jól értesültem, nem 70 millió forint volt az adomány összege kezdetben. Közel 40%-al többet adtak, mint ahogy tervezték! Miért? Miért nem mondták azt, hogy nekünk van egy ekkora összegünk erre, ebbe férjen bele, nem kellenek a kívánságok – hogy adom a kisujjam, és neked már a karom kell.

Mert nem így álltunk neki a munkának. Mi nem azt mondtuk, hogy van 50 millió forintunk, és annak keressünk valami jó helyet. Hanem azt mondtuk, hogy konkrétan az egészségügyben látjuk szükségét az ilyenfajta céges kezdeményezéseknek. Konkrétan egy olyan kórházat szeretnénk kiválasztani, amelyikben jól definiált feladatról van szó. Ahol van egy elkötelezett menedzsment, amelyik végig tudja vinni az egyébként nem kis mértékben változás menedzsmentről szóló projektet. Amelyiknek van informatikai elkötelezettsége is. És egy olyan intézmény legyen, lehetőség szerint, amelyik már jól működik és ezen a hatékony működésen lehet tovább javítani a rendszer bevezetésével. Ez volt a cél. Ma, Magyarországon, egy ekkora méretű kórházban, mint a Bethesda, a jelen kor igényeit, illetve a jövő kor elvárásait egy 130 millió forintos rendszer segítségével lehet kiépíteni. Mi azt mondtuk, hogyha egyszer csinálunk valamit, akkor az legyen teljes. Ne csak mai célokat szolgáljon, hanem építsünk utat magunk előtt két-három évre is, mert szükség lesz rá. Ne zárjuk el a fejlődés lehetőségét azzal, hogy egy szűkebb körű adományt adunk és egy következő körben a fejlesztéseket saját forrásból kell megvalósítani, ami lehet, hogy nem fog rendelkezésre állni. Hanem csináljunk egy teljes rendszert, egy innovatív, példaértékű rendszert, és ez történetesen ennyibe kerül egy Bethesda méretű kórházban.


A lehengerlő optimizmusa miből fakad?

Egyrészt tapasztalat. Személy szerint azt tapasztaltam az eddigi pályafutásom során, hogy amikor az ember önzetlenül tesz valamit, egy nagyobb cél érdekében, mondjuk az ország versenyképessége – mert ha jól megnézzük, mind az oktatásügy támogatása, mind pedig az egészségügy ügyének a támogatása valahol az ország versenyképesebbé válásáról szól. Arról szól, hogy kevesebb pénzt kelljen elkölteni az egészségügyre, mert az hatékonyabban működik, és több és jobb szolgáltatást biztosít a betegeknek. Vagy arról szól, hogy az oktatási rendszer például összhangban legyen a piac igényeivel. Olyan tudást adjunk a gyerekeknek, amivel majd a munkaerőpiacra kikerülve, először is állást, és jól fizető állást tudnak majd találni. Ezek mind-mind az ország versenyképességéhez fognak hozzátenni hosszú távon. Azt láttam a magánéletben is, és a pályafutásom során eddig, hogy amikor az ember ilyen célok érdekében tesz, akkor az megtérül. Az jó mindenkinek. Jó az országnak, jó a vállalatnak.
A másik dolog az, hogy azt látni kell, hogy a Cisco a társadalmi szerepvállalás területén egy nagyon aktív cég. A mi üzleti filozófiánk – ha le akarom egyszerűsíteni – arról szól, hogy azokban az országokban, ahol működünk, és ahol sikeres üzleti tevékenységet folytatunk, profitábilis üzleti tevékenységet folytatunk, ezekben az országokban visszaadjunk valamit a társadalomnak. Visszautalva arra, amit az előbb mondtam: ez minden esetben közvetlen vagy közvetetten kifizetődik. Azért, mert egy hatékonyabb környezetben tudunk működni, ami a végén egy profitábilisabb működést tesz lehetővé a számunkra is.


Mit gondol, a többi cégnek is lehet ez valamilyen pozitív példa, amiből elindulhat egy gondolkodás módbeli változás, vagy élharcosként teszik a dolgukat, de nem azért, hogy változást érjenek el.


Számtalan példát tudok mondani Önnek olyan kezdeményezésekre, amelyek tőlünk indultak, és aztán további cégeket inspiráltak hasonló tevékenységre. A Cisco Hálózati Akadémia program egy tökéletes példája annak, hogy egy cég kidolgozott egy tananyagot, amelyik egy nagyon komoly munkaerőpiaci problémát volt hivatott megoldani. Nevezetesen, hogy egy teljesen független forrás, illetve egy független kutató cég által készített tanulmány szerint, ha nem csinálunk valamit, akkor Magyarországon 2010-ben vagy 2015-ben, pontosan nem emlékszem, több százezer informatikai szakemberből lesz hiány. Több százezer informatikai szakemberre lenne szükség akkor majd Magyarországon, mint amennyi rendelkezésre fog állni. Ez egy nagyon komoly probléma egy olyan országban, ahol a politikusoktól kezdve a gazdasági szereplőkön át mindenki arról beszél, hogy információs társadalmat kell építeni. Információs társadalmat nem lehet építeni informatikai szakemberek nélkül. Azt gondoltuk, hogy ezt a kezdeményezést elindítjuk Magyarországon és ezáltal majd hozzájárulunk a szakember hiány mérsékléséhez. Alig hogy mi ezt elkezdtük Magyarországon, legalább három másik cég bejelentette hasonló irányú tevékenységét. Azt követően egy fél évvel később még három, aztán még hat. Ma már két kezemen nem tudom megszámolni azokat a cégeket, amelyek végeznek hasonló tevékenységet, támogatják az oktatást, és saját szakképzési programot dolgoztak ki annak érdekében, hogy az ő ágazatukban ne álljon be szakember hiány a következő 10-15 évben. De tudok más példát mondani. Konkrétan maradjunk a Bethesda Gyermekkórháznak adott támogatásnál. Csak az elmúlt két hétben, mióta a sajtóbejelentés megtörtént, legalább három cég jelentkezett, hogy ők hajlandóak hasonló rendszert kialakítani velünk együttműködésben más intézménynél. Vagy ebben az intézményben kiegészítő megoldásokat hozni, és ezzel hozzájárulni ahhoz, hogy még sikeresebb legyen ez a kezdeményezés, még szélesebb körben tudjuk modernizálni a Bethesda informatikai rendszerét. A jó példa követőket hoz nagyon gyorsan.


Minek tudható be, hogy sikeres cég? Miért jó a Cisco-nál dolgozni?

A magam nevében azt tudom elmondani, hogy mindenhol jó dolgozni, ahol az ember a meggyőződése szerint tud tevékenykedni. Ha én meg tudom valósítani azokat a dolgokat egy cégnél, amiben hiszek, ami a szakmai meggyőződésem alapján következik, akkor az nekem sikerélményt okoz és hosszú távon ad elégedettséget. Engem ez hajt, ez motivál. Ezt nem lehet tanulni, ez nem családi örökség kérdése, hanem egész egyszerűen, ha az embernek lehetősége van megteremteni azt, amiben egyébként hisz, akkor ezt akár napi 16 órában hosszú távon tudja csinálni, mert sikerélményt jelent, és mert látja az eredményt. Ez nyilván inspiráló mindenki számára. Az pedig, hogy a kollégák miért szeretnek itt dolgozni? Van egy fiatal, nagyon tehetséges csapat. Mi tudatosan az informatikai szakmának a felső 5-10 %-át szeretnénk foglalkoztatni, ezért nálunk házon belül van egy jól képzett, nagyon nyitott társaság, amelyiknek a kultúrájába alapvetően beletartozik az együttműködés, a nyitottság, az ügyfélközpontúság, az ilyenfajta társadalmi szerepvállalás. Hiszen nemcsak ilyen formában segítünk, hogy adományt adunk, hanem nagyon sokszor elmegyünk együtt a kollégákkal és például a velencei gyermekotthont kifestjük. Ez alapvetően hozzátartozik az itt dolgozó emberek kultúrájához. Ezen felül az is nagyon fontos nyilvánvalóan, hogy egy cég tudjon állandó kihívást adni a kollégáinak, szakmai kihívást. Ahhoz pedig, hogy szakmai kihívást tudjunk adni igen magasan képzett, nagyon intelligens embereknek, egy jól működő vállalatot kell létrehozni és működtetni. Akkor lehetőség van arra, hogy az ember hosszú távon megőrizze a legjobb szakembereket.


Van még olyan álma, amit szeretne megvalósítani? Olyan hosszú távú vágya, amit Ciscon belül vagy magánemberként a szíve mélyén megvalósítani?


Van ilyen álmom, bár azt mondták, hogy álmokról nem szabad beszélni, mert akkor nem biztos, hogy megvalósulnak. Nekem az az álmom, hogy majd amikor az én két kisfiam felnő, akik ma 7 és 5 és fél évesek, akkor ők egy olyan országban élhessenek, amelyik infrastruktúrával lényegesen jobban ellátott és amelyikben az emberek szívesen dolgoznak, azért, mert tudják, hogy az általuk megtermelt javak, az adó formájában megtermelt javak, azok majd a következő generációnak az érdekeit fogják szolgálni. Azt gondolom, visszakanyarodva oda, ahonnan a beszélgetést indítottuk, hogy egy ilyen ország kialakításához, ha úgy tetszik, egy jobb világ kialakításához szükség van olyan cégekre, mint a Cisco. Én ezért dolgozom itt, hogy ehhez valamilyen módon, saját erőmmel, energiámmal és képességeimmel a cég keretein belül hozzájáruljak. Ha ez az álmom valóra válik, akkor azt fogom mondani majd pár év múlva, vagy pár tíz év múlva, hogy nem volt hiába napi 12-14 órát dolgozni, mert valamit – nemcsak én, hanem az összes itt velem együtt dolgozó kolléga – tettünk annak érdekében, hogy egy jobban élhető ország legyen. Bármennyire is emelkedetten hangzik ez, azt gondolom, hogy a kollégáimnak a nagy részét ez hajtja. Ez ad nekik nap mint nap erőt ahhoz, hogy erőn felül teljesítsenek és dolgozzanak. Ha csak a számokban kifejezhető üzleti sikereket kérnénk számon, ha csak azt néznénk, hogy azon a területen hogy teljesítünk, akkor nem lenne ereje az embereknek 4-5-6 év után még mindig ugyanazzal a lelkesedéssel és csillogó szemmel bejönni ide. Ehhez nyilvánvalóan egy sokkal magasabb rendű cél ad erőt.


Köszönöm a riportot.                                                                           
- OK -

Ingyenes, anonim HunOpti önismereti tesztünkből te is megtudhatod mennyire látod optimistán a jelened. Kitölthető akár ide kattintva is: HunOpti

Szólj hozzá!

Mennyire tartod magadat tudatos embernek?

Igen. Tudatos vagyok az étkezésben.
Igen. Tudatos vagyok a környezetem védel/mében.
Igen. Tudatos vagyok a gondolataim befogadásában.
Nem tudom. Tudatosság? Az valami úri huncutság?!
Nem. Ahogy esik ugy puffanOK.
korábbi szavazások