Bejelentkezés: email cím: jelszó:

ok

optimista országok

Thaiföld 100%Közép-Afrikai Köztársaság 100%Zimbabwe 100%
Venezuela 100%Argentína 100%Szamoa 100%
Seychelle-szigetek 100%Panama 93%Ruanda 87%
Amerikai Virgin-szigetek 77%Brunei 77%Ausztrália 74%
Jordánia 73%Szingapúr 67%Nicaragua 67%
Ciprus 63%Namíbia 63%Olaszország 63%
Görögország 62%Finnország 62%Írország 62%
Izrael 61%Azerbajdzsán 60%Maldív-szigetek 60%

nyitóoldal > hirek > Mosoly(NAP)hadjárat > Az optimizmusról

Az optimizmusról

2004.10.14.

Valószínűleg mindannyian találkoztunk már azzal a véleménnyel, hogy a magyarok pesszimisták.

Sokszor maguk a magyarok is hangoztatják ezt, nem is igazán gondolkozva rajta, mit is jelent egy egész nemzetet pesszimistaként jellemezni. Vajon azt jelenti ez, hogy minden magyar szükségképpen pesszimista? Vagy a legtöbben pesszimisták ugyan, de vannak kivételek? Vagy nincsenek? Talán a pesszimizmus is öröklődő, születésünk pillanatában eldöntött tény, mint a szemünk színe, és hasonlóképpen befolyásolhatatlan? Tényleg semmi esélyünk ennek a szomorú ténynek a megváltoztatására?

Az emberek többsége általában hajlamosabb az optimizmusra, mint a pesszimizmusra, de az optimizmus kialakulásában rengeteg külső hatás játszik szerepet: mindazok az élmények, amelyek gyermekkorunkban értek, és felnőttkorunkban is folyamatosan érnek bennünket, állandóan formálva, alakítva személyiségünket. Mindezek a hatások persze lényegesen eltérőek lehetnek különböző adottságú, családi hátterű, társadalmi helyzetű emberek esetében, hiszen szűkebb vagy tágabb környezetünk sokban meghatározza a ránk gyakorolt hatást. Éppen ezért lehetséges, hogy egy alapvetően pesszimista beállítottságú környezetben, társadalomban élő ember könnyebben válik maga is pesszimistává, mint akit közvetlen vagy tágabb emberi környezete példájával egy pozitívabb hozzáállásra nevel. Ilyen értelemben a pesszimizmus sajnos tényleg "öröklődik", és kialakulhat az a helyzet is, hogy egy társadalom, mivel folyamatosan újratermeli a pesszimizmus "utánpótlását", végül többségében valóban pesszimistává válik.

A társadalmi hatások között fontos szerepet játszik az a kérdés, vajon az adott társadalomra az individualizmus vagy a kollektivizmus jellemző inkább. Individualista társadalomról akkor beszélünk, ha az adott közösség számára a legfőbb értékként az egyén mint önállóan érvényesülő független ember jelenik meg. Azt hiszem, vitathatatlan, hogy Európa, különösen nyugat-Európa társadalmai esetében egyre inkább egy ilyen tendencia követhető nyomon.

Ezzel szemben egy kollektivista kultúrában az egyének érzékenyebben figyelik és erősebben követik a közösség elvárásait, jobban alkalmazkodnak értékrendjéhez. Ezáltal természetesen hovatartozás-érzésük is nagyobb szerepet kap, hiszen a közösség szerves alkotórészei, fontos szerepet játszanak benne, ami persze egyúttal az individualista kultúrában nevelkedett ember számára szinte ismeretlen felelosséggel, kötődéssel is együtt jár. A kollektivista társadalomban élo ember az élettel való elégedettséget nem annyira saját egyéni, hanem inkább a társadalom által elfogadott mércétől teszi függővé. Kollektivista kultúrákkal találkozhatunk Európa egyes vidékein (pl. Dél-Olaszországban, Görögország több részén), valamint Ázsia, Afrika és Dél-Amerika nagy részén.

Éppen azokról az országokról van itt szó tehát, amelyek lakossága a szélesen elterjedt vélekedés szerint vidám, derűs nép, annak ellenére, hogy erre nyilvánvaló okuk a legtöbb esetben nincs, hiszen többségükre bizonytalan politikai és anyagi körülmények jellemzők. Úgy tűnik, hogy a nehéz helyzetű fejlődő országokban a kollektivizmus, az optimista hozzáállás, a családi és társadalmi összetartás hatékony fegyvernek bizonyulnak a depresszió és a reménytelenség ellen.

Egy individualista kultúrájú társadalomban azonban egy gyenge konfliktuskezelési képességekkel rendelkező, esetleg önértékelési problémákkal küzdő ember számára a kapcsolatok személytelensége, a közösségi támogatás hiánya, vagy a társadalmi energiátlanság tovább nehezítheti a depresszióból való kilábalást, súlyosbíthatja pesszimizmusát, végső soron az egyén szélsőséges elszigetelődéséhez vezethet.

Mindez korántsem jelenti azt, hogy a depresszió vagy a pesszimizmus kialakulása törvényszerű, vagy egyáltalán szükségszerű lenne. Nem becsülhetjük le saját szerepünket az egészséges gondolkodásmód kialakításában, a mindennapi életünk során adódó személyes problémáink kezeléséhez való pozitív hozzáállásban. Az egyén döntése, hogy hajlandó-e saját maga számára pozitív, optimista életszemléletet kialakítani, akár a társadalmi tendenciák és hatások ellenére is. Leginkább rajtunk múlik tehát, mennyire vagyunk képesek továbblépni egy saját magunk és családunk, barátaink számára is vonzóbb, egészségesebb személyiség kialakítása irányába. Ebben alapvető szerepet kap a pozitív, optimista szemlélet. De mi mindent is jelent valójában ez a szó: optimizmus?

Az optimista ember általában hajlamos a legkedvezőbb végkifejlet elvárására. Ez nem jelent passzív várakozást, hiszen éppen az aktivitás, a személyes hatékonyság az egyik legfontosabb jellegzetessége az optimista személyiségnek. Persze lehet a szerencse is az optimizmus forrása, de éppúgy lehet az eredménye is. Az optimista ember gyakrabban érzi magát szerencsésnek, mert képes arra, hogy a dolgok véletlenszerű alakulását a saját javára fordítsa, a sors kiszámíthatatlan szeszélyeiben szerencsés lehetőségeket fedezve fel. Alkalmazkodóképességével csökkenti azoknak a lehetséges kimeneteleknek a számát, amelyek számára elviselhetetlen helyzetet teremtenének, ezzel növelve esélyét a szerencsés végkifejletre.

Aktivitásuknak és jó problémamegoldó képességeiknek köszönhetően az optimista emberek általában jobb közérzetről is számolnak be. Közismert tény, hogy közérzetünk közvetetten befolyással van egészségi állapotunkra is, így nem csoda, hogy az optimisták általában jobb egészségi állapotnak örvendhetnek, mint a pesszimisták; úgy tunik, immunrendszerükre is kihat optimizmusuk, aktív és hatékony muködésre serkentve azt.

Külső-belső kontroll és optimizmus-pesszimizmus

Közérzetünket, sőt, sok esetben teljesítményünket is nagy mértékben befolyásolhatja, mennyire érezzük magunkat az események irányítójának, milyen okokkal magyarázunk bizonyos történéseket.

Érdemes megfigyelni magunkon, hogy amikor siker vagy kudarc ér, milyen magyarázatot adunk erre. Vajon a történteket a külső körülményeknek, szerencsének, vagy éppen balszerencsének tulajdonítjuk? Esetleg felismerjük, hogy milyen viselkedésünk, esetleg akaratlan tettünk vezetett a kialakult helyzethez?

Számos vizsgálat eredményei bizonyítják, hogy azok az emberek, akik úgy érzik, hogy saját kezükben tartják az életüket meghatározó események irányítását, optimistábbak és hatékonyabbak, mint azok, akik ezeket az eseményeket többnyire külső okoknak tulajdonítják. Az is kiderült, hogy azok, akik úgy gondolják, hogy fontos képességek birtokában vannak, azt is gondolják, hogy az egészségüket fenyegeto veszélyeket is képesek csökkenteni. Nem tudhatjuk, hogy ez a vélekedés valóban megalapozott-e részükrol, az azonban igen valószínű, hogy aki kontrollálhatónak tartja egészségét, többet fog tenni annak védelme érdekében, mint az, aki úgy hiszi, hogy mindezek a dolgok kizárólagosan természeti vagy más nagy hatalmú erők irányítása alatt állnak.

Azt, hogy ki mennyire tartja irányíthatónak élete alakulását, erősen befolyásolják gyermekkori élményei. A kevésbé támogató, hideg, távolságtartó, vagy esetleg éppen túlságosan védelmező szülők gyermekei gyakran szenvednek önértékelési problémáktól, depresszióra hajlamosakká, reményvesztetté válhatnak.

A családi környezet azért is elsődleges fontosságú, mert gyermekkorban az ember önmagáról főleg a szülők és a közvetlen külső környezet megítélése alapján alakítja ki véleményét. A biztató, támogató szülői magatartás így tartós pozitív hozzáállást eredményezhet, míg a szülők negatív visszajelzései a későbbiekben is arra késztetik az embert, hogy a negatív eseményekre helyezzen fokozott hangsúlyt. Ilyen esetekben az emberek saját teljesítményüket még akkor is alacsonyabbra értékelik társaikénál, ha egyébként az objektív mércével mérve egyenrangú a többiekével.

Az optimista személyiség stresszhelyzetben az úgynevezett ‘problémaközpontú’ megoldási stratégiához folyamodik: igyekszik a stressz forrását megtalálni és megszüntetni, ahelyett, hogy lemondana azokról a célokról, amelyekben meggátolja a felmerült konfliktushelyzet, csak azért, hogy meneküljön a helyzet okozta kellemetlen érzelmektol. Pozitív látásmódja nemcsak abban segíti, hogy minden lehetőséget megragadjon a helyzet kezelésére, de abban is, hogy ha mégis kudarcot vall, könnyebben elfogadja a megváltoztathatatlan tényeket, még ha számára kellemetlenek is. Mégsem tulajdonít túlzott fontosságot a negatív eseményeknek, számára annak van jelentősége, az a valóság, amit elért, amiben sikeresnek bizonyult.

A stresszhelyzetek feloldásában, negatív befolyásuk csökkentésében fontos szerepet kap a humorérzék. Ha képesek vagyunk egy helyzetben felfedezni a már-már a lehetetlent súroló abszurditást, azonnal más megvilágításban, más szempontból, elfogulatlanabb szemmel tudjuk szemlélni az adott helyzetet és benne saját magunkat. A humoros szemlélet által biztosított távolság megóv attól, hogy egyre mélyebbre merülve "belefulladjunk" gondjainkba, lehetővé teszi, hogy az akár kíméletlenül kritikus külső szemlélő helyzetéből megtaláljuk a ‘belülről’ esetleg láthatatlan megoldást.

Ha nem engedjük meg magunknak, hogy akár éppen a humor segítségével néha kilépjünk a problémát okozó helyzet ördögi köréből, sajnos könnyen azt tapasztalhatjuk, hogy erőfeszítéseink hiábavalóak, és ennek a tapasztalatnak az általánosítása már igen veszélyes lehet. Mivel az állandósult stressz élménye könnyen depresszióhoz vezethet, súlyos depressziós állapot lehet a szomorú eredménye a pesszimizmussal együtt járó gyenge konfliktuskezelési képességeknek. A gyakori stresszhelyzet, különösen sikeres megoldási stratégiák hiányában, hozzájárulhat a szenvedélybetegségek kialakulásához, így közvetlen módon veszélyezteti a fizikai egészséget is.

A kudarcélmények elkerülhetetlenségébe vetett hit eredményeképpen kialakult passzivitás ugyanis valószínűleg valóban további kudarcot fog eredményezni, ami még inkább alátámasztja a tehetetlenségünkbe vetett hitet, tovább súlyosbítva a passzivitást, és ezt az önmagát gerjesztő folyamatot már bizony nehéz megfordítani, vagy akár megállítani. Az állandósult kudarcélmény, frusztráció pedig nemcsak a depresszió kialakulásának kedvez, de növeli az agresszivitást is, és ezt vagy környezetünk sínyli meg keservesen, vagy mi magunk, attól függően, hogy agressziónkat kifelé vezetjük le, vagy magunk ellen fordítjuk azt.

A társadalom egészéről kialakult pesszimista sztereotípiák egyik legnagyobb veszélye, hogy önmagukat beteljesítő jóslatként működhetnek, a tendenciák törvényszerűségként való kezelése ördögi körként tovább mélyíti a problémát.

Az egészséges gondolkodásmód, a problémák kezeléséhez való pozitív hozzáállás kialakításában maga az egyén is nem elhanyagolható szerepet játszik. Az egyén döntése, hogy hajlandó-e a maga számára pozitív, optimista életszemléletet kialakítani, akár a társadalmi tendenciák ellenére is.

A mentálisan egészséges személy nem feltétlenül veszi tudomásul az élet dolgait a maguk teljességében; mivel rendelkezik olyan kapacitással, amellyel képes elferdíteni a realitást úgy, hogy önbecsülését erősítse, fenntartsa saját személyes hatékonyságába vetett hitét, és elomozdítsa optimista jövőképének alakulását.

Az a személy, aki negatív vagy ambivalens információk ellenére pozitív énképpel rendelkezik, hisz személyes hatékonyságában, és optimista a jövőjét illetően, feltehetően boldogabb, produktívabb, mint az, aki ezeket az információkat pontosan észleli, és beépíti énképébe, világképébe, illetve a jövőről alkotott elképzeléseibe.

dr. Cronio Pérez

JAVASOLT KÉRDÉSEK

1. Mennyire optimista, illetve pesszimista a közvetlen környezeted, a barátaid, családod, társaid?
2. Segítenél olyan embernek, barátodnak, akiről tudod, hogy kevésbé optimista? Szerinted szüksége van segítségre?
3. Mennyire tudod irányítani saját életedet?
4. Tisztában vagy képességeiddel, pozitív tulajdonságaiddal?
5. Sorold fel vagy írd le 5 pozitív személyes tulajdonságodat.
6. Mennyire tudsz számítani barátaidra, társaidra, családodra?
7. Gyakran kerülsz stresszhelyzetbe?
8. Ha bajba kerülsz, külső segítségre vársz, vagy inkább a saját akaratoddal próbálod megoldani a problémát?
9. Szeretsz panaszkodni, szomorkodni vagy inkább cselekedni, boldogan élni?

Ingyenes, anonim HunOpti önismereti tesztünkből te is megtudhatod mennyire látod optimistán a jelened. Kitölthető akár ide kattintva is: HunOpti

Szólj hozzá!

TE mit várnál el egy optimista partner,- barát társkereső oldaltól?

Hogy lehessen benne üzleti partnereket is keresni.
Nem várok el semmit, mert boldog párkapcsolatban élek.
Legyen videos bemutatkozási lehetőség.
Ingyenes legyen.
Csak társkereső nem érdekel, de barát, ismerkedős kvázi közösségi oldal, az igen.
korábbi szavazások