Bejelentkezés: email cím: jelszó:

ok

optimista országok

Közép-Afrikai Köztársaság 100%Venezuela 100%Zimbabwe 100%
Thaiföld 100%Argentína 100%Ruanda 97%
Kongói Dem. Közt. (Zaire) 96%Panama 93%Ausztrália 82%
Brunei 77%Amerikai Virgin-szigetek 77%Jordánia 73%
Szingapúr 67%Nicaragua 67%Olaszország 67%
Ciprus 63%Namíbia 63%Finnország 62%
Görögország 62%Írország 61%Egyiptom 60%
Maldív-szigetek 60%Izrael 58%Liechtenstein 56%

nyitóoldal > hirek > Híres emberek - Optimista riportok > Állat PR

Állat PR

2004.10.07.

Nem is kell olyan messzire utaznia annak, aki egy kis egzotikumra vágyik. És ez Budapesten már 136 éve igaz, hiszen a város szívében valóságos dzsungelt találunk. Az itt lakók életéről mesél nekünk Dr. Persányi Miklós a Fővárosi Állat- és Növénykert főigazgatója.

Optimista PR: Melyik a kedvenc állata?

Persányi Miklós: Az elefántokat egészen érdekes és csodálatos állatoknak tartom, de nincs olyan, hogy egyetlen kedvenc állat. Számomra minden állat csodálatos, nagyon érdekes, és mindegyiknek megvan a maga szépsége, méltósága. Általában mindig az a leginkább kedves állat - legalábbis a legtöbb időt vele töltöm -, amelyikkel valamilyen nagy változást tervezünk. Nem azon múlik, melyik állatot szeretem, és akkor neki minden nagyon szép és jó lesz, hanem például ha van egy állattartó hely, amely nem korszerű, ahol az állat nem jól érzi magát, akkor nyilván ez lesz a kedvenc állatom, és ezen kell először segíteni.

OPR: Évente hány ember látogatja meg az állatkertet?

P.M.: A látogatószám hatalmas. A Budapesti Állatkert a legnagyobb látogatottságú magyar kulturális intézmény, vagy turisztikai célpont. Legalább is az előző évben 1,2 millió ember váltott belépőjegyet.

OPR: Hány állat szerepel a nyilvántartásban?

P.M.: Ötszáztizenkét állatfaj van az állatkertben, ennyiféle vagy fajta állat van itt. Durván háromezerötszáz egyedről beszélünk. Azért mondom, hogy durván, mert vannak állatok, amelyeket tenyészetekben tartunk, és például az ízeltlábúaknál nehéz megmondani, hogy, teszem azt, hány csótány van.

OPR: Milyen díjakat nyertek az utóbbi időben?

P.M.: Tavaly két jelentős díjat kapott az állatkert. Az egyik a Magyar Örökség-díj, amellyel az ország története, illetve a nemzeti hagyaték megőrzése szempontjából legjelesebb embereket, dolgokat, intézményeket tüntetik ki. A másik díj az Állatkert egyik épületének díja, amelyet az Elefántháznak adományoztak, az Európa Nostra díj. Ez egy európai szervezet díja, amelyet a műemlékeknek a hű, történelmi értékeket jól tükröző helyreállításáért adományoznak, és úgy tűnik, az Elefántház meggyőző volt.

De kapunk olykor kitüntetéseket társadalmi szervezetektől, állami intézményektől, gyermekekkel foglalkozó szervezetektől, és ezek számunkra nagy elismerést jelentenek.

OPR: Ki segíti az Önök munkáját a sajtóval való kapcsolattartásban?

P.M.: Erre a célra nincs külön ügynökségünk. Dolgozik nálunk néhány kolléga, aki a sajtókapcsolatokkal foglalkozik. Előkészítik a sajtótájékoztatókat, kiadják a közleményeket. Jeles események alkalmával kimegy a hír, utána nyilván jelentkeznek erre érdeklődő újságírók, akiket ugyanezek a munkatársaink fogadnak, igazítanak el, odaviszik őket a megfelelő helyszínre, vagy összehozzák azzal az illetékessel, aki ért a tárgyhoz. A reklámtevékenységünket kívülről is segítik. Van egy reklámügynökség - Geszti Péter Akció reklámügynöksége -, akik önkéntes felajánlásuk nyomán, és nagyon komoly szponzori értékben támogatják az Állatkert reklámmunkáját. Ez azt jelenti, hogy a plakátkampányokat vagy a hirdetéseket elsősorban képileg fogalmazzuk meg. Közösen kitaláljuk, hogyan jelenjen meg egy szlogen, egy embléma. Ez alapján az egységes arculat alapján döntjük el, hogyan jelenjenek meg az újságjaink is, hiszen az Állatkertnek két újságja is van, amelyeket társvállalkozásként ad ki egy környezetvédelmi társadalmi szervezet. Mind a kettő kéthavi folyóirat, az egyik gyerekeknek szól a természetről - ez a Süni című gyerekmagazin -, a másik pedig inkább fiataloknak, felnőtteknek, a címe: Vadon.

OPR: Melyek legfontosabb rendezvényeik?

P.M.: Az egész év folyamán rendszeresen szervezünk rendezvényeket. Ez egyrészt ahhoz kötődik, hogy mikor jelentkezik komolyabb érdeklődés az Állatkert iránt, vagy mikor szeretnénk, hogy az jelentkezzen. A nagy ünnepek környékén az embereknek nyilván több a szabad ideje, és családostól is el tudnak jönni. De vannak rendezvényeink farsangidőben, húsvétkor, A Föld Napján, a Madarak és Fák Napján, Gyermeknapon is. Júniusban van egy szponzorált napunk a Kaiser Plus céggel közösen, ilyenkor a legnagyobb a látogatottság, előfordul, hogy egyetlen napon harmincezren jönnek az Állatkertbe.

Természetesen vannak olyan rendezvényeink, amelyek valamelyik jeles évfordulóhoz kötődnek. Például 2002-ben lesz a 90. évfordulója annak, hogy újra megnyitották az állatkertet, mint fővárosi intézményt, mert előtte magánintézmény volt, majd a főváros újjáépítette, és 1912-ben megnyitotta. Ennek májusban lesz 90 éve. A tavalyi évben az intézmény a 135. évfordulóját ünnepeltük: 1866-ban nyitott meg újra, augusztusban. Ez egy jellegzetesen nyári megemlékezés volt.

Szeptember harmadik hétfőjén van általában a fogyatékosok napja. Volt olyan év amikor 8000 fogyatékos ember látogatott el hozzánk. Mozgássérültek, szellemi fogyatékosok csoportokban jönnek az otthonokból, mi pedig megpróbálunk valamilyen speciális programot biztosítani ezen a napon. Nagy öröm, ha az ember látja, ezek az emberek is jól érzik itt magukat. Ugyanakkor szívbemarkoló élmény, amikor sok olyan embert látunk együtt, akit a sors ilyen hátrányba hozott. Aztán jön még október első vasárnapja, amikor az állatok világnapját rendezzük meg közösen az állatvédő szervezetekkel, ilyenkor egy felvonulásban veszünk részt. És aztán lassan már itt is a Mikulás, a karácsonyi meglepetések ideje.

OPR: A közvélemény általában hogyan vélekedik napjainkban az állatkertről? Találkoznak elítélő véleményekkel is? Változott az utóbbi időben az intézmény megítélése?

P.M.: Amennyire a visszhangoktól tudni lehet, a látogatóinktól érkező visszhangokból, illetve a média beszámolóiból, az általában pozitív kép. Nyilván vannak emberek, akik úgy gondolják, ez az a hely, ahol fogságban tartják az állatokat, és az egész intézmény csak egy régi csökevény. Én azt mondom: az Állatkert hallatlan népszerűsége igazolja, hogy az emberekben van erre igény, amellett pedig tudni kell, hogy egy rossz állatkert, amely állatokat nem méltó körülmények között tart, valóban sok kritikát kap. Mi a budapesti Állatkertben viszonylag kevés kritikát kapunk. Korábban, amikor dolgozni kezdtem itt, az Állatkert a bírálatok kereszttűzében állt, gyakran hallottuk: itt szenvednek az állatok, itt börtönszerű körülmények vannak. És ahogy változtattunk sok mindenen, ahogy javítottunk az állatok életfeltételein, ahogy magát a gyűjteményt is átalakítottunk, és megpróbáltuk megkeresni az alkalmas, ide való állatokat, az ilyen kritikai hangok sokkal enyhébbek lettek.

Persze akadnak még állatkert-ellenes vélemények is, és ezekkel a véleményekkel jó alapról tudunk vitatkozni. Egyrészt meg lehet mutatni azokat a törekvéseket, amelyek jegyében az elmúlt években minden lépés az állatok javára történt. A budapesti állatkert esetében nyugodtan el lehet mondani, hogy nálunk az állattartás színvonala jelentősen meghaladja az országban egyébként tapasztalható színvonalat állati jólét szempontjából. Nem a többi 15 magyar állatkertre gondolok, hanem az állattenyésztő telepekre, vagy akár egyes kedvenc állatok helyzetére. Egyes emberek esetében nem is lehet "kedvenc" társnak hívni egy olyan kutyát, amit egész életében egy két méteres láncon tartanak, és az ő számára ez a két méteres sugarú kör képviseli a világot.

Szeretnénk sokkal jobb körülmények közé hozni az állatokat és ami miatt ez nem megy elég gyorsan - és ezzel a tempóval én vagyok a legkevésbé elégedett - az az, hogy nem kapunk ehhez elegendő pénzt.

OPR: Az állattartásban mindig teljesítik a törvények által előírt feltételeket?

P.M.: Van egy jogszabály, amely az állatkerti állatok tartásáról szól. Ennek a jogszabálynak voltak olyan előírásai, amelyeket fizikailag nem lehet betartani. Például előírja, milyen nagyságú állattartó helyeket kell létesíteni, és erre 2004 márciusát jelölték meg határidőnek, amelyet talán a budapesti állatkert még be tudna tartani, de a vidéki állatkertek egy jelentős része egészen biztos, hogy nem.

Részben azt gondoljuk, hogy ezt a határidőt meg fogják hosszabbítani, másrészt a hatóságnak sem lehet célja hogy megoldhatatlan helyzetbe hozzon közintézményeket.

OPR: Ön mióta tölti be az igazgatói tisztséget?

P.M.: 1994 márciusa óta vagyok főigazgató.

OPR: Azóta milyen eredményekre a legbüszkébb?

P.M.: Elsősorban arra vagyok büszke hogy az állatok sokkal jobb körülmények között élnek. Másodsorban arra, hogy az ide látogató embereket is sokkal kellemesebb környezet várja. Arra is büszke vagyok, hogy az itt dolgozó embereknek is javultak a munkakörülményei, és sikerült az intézmény régi szép, elegáns hangulatából nagyon sok mindent visszahozni. A botanikai gyűjtemény jelentősen fejlődött mind minőségében, mind kezelésében, a Pálmaház is elkészült, és még sorolhatnám.

OPR: Milyen kapcsolatban van az állatvédőkkel?

P.M.: Tudni kell, hogy az állatvédő mozgalom is nagyon különböző emberekből, áll tehát nem mindig egységes. A legintelligensebbtől a szellemileg teljesen labilis emberekig sokan megjelennek itt. A mozgalomnak vannak szakmailag nagyon felkészült, korrekt vonulatai, és vannak olyanok, amikor az ember azt mondja, hogy ez egy klinikai eset... Nyilván velük nehéz bármilyen szempontból bárkinek szót érteni. Sok állatvédő azt mondja, hogy egy állatkert szükségtelen dolog, mert az állatfogságról szól. De ha az ember elkezd velük beszélgetni, kiderül, hogy minden állat, amit ők szeretnek, például kutya vagy macska valójában fogságban van. Egyébként én egyre inkább azt mondom, hogy a természet egészében ma már az ember fogságában van.

Az állatvédőkkel mi sok területen együttműködünk, például az állatvédőkkel közösen szerveztünk egy állatvédő pedagógus-továbbképzést. Befogadunk különböző állatokat, amelyekkel a tulajdonosok már nem tudnak mit kezdeni, és átadjuk őket állatvédő szervezeteknek. Közösen lépünk fel az állatkínzás ellen - például a húsvéti nyulakkal kapcsolatos kampányban.

OPR: A támogatókról...

P.M.: Az Állatkert legjelentősebb támogatója az ide látogató állampolgár, hiszen legjelentősebb bevételünk a belépőjegy. Ez teszi lehetővé, hogy az állatok jóléte érdekében különböző fejlesztéseket megvalósítsunk. Az állampolgár azzal, hogy meglátogatja az állatkertet, már támogat bennünket. Másrészt bármely állampolgár személyi jövedelemadójának 1%-át is nekünk adhatja, amit mi nagy örömmel fogadunk, és amiből nagyon sok fejlesztést tudunk finanszírozni.

Működik az örökbefogadási rendszerünk is, amelyre évente körülbelül 1300 ember vállalkozik. Ezen kívül vannak cégek, amelyek támogatják az Állatkertet, mivel az Állatkert igen népszerű intézmény, sokaknak akad hozzá kötődő élménye. Látják, hogy itt a törekvések valóban jóra válnak: ha adnak pénzt, olyan helyre kerül, ahol évente több mint egymillió ember jelenik meg. A cég goodwill-je szempontjából ez a támogatás nagyon fontos lehet. Így a belépőjegyen például szerepel Nestlé nyuszija, a fő bejáratnál pedig egy nyusziszobor fogadja a látogatókat. Ide tartoznak olyan támogatások is, mint az Akció reklámügynökség munkája, vagy az Europlakát segítsége.

OPR: Van-e az Állatkertnek valami érdekes legendája, története?

P.M.: Vannak szomorú történetek, és vidámak is. A szomorúak az elpusztulásról, az elmúlásról szólnak, akár állatok pusztulnak, akár épületek. A legmegrázóbb eset a második világháborúban volt, amikor átvonult a front az állatkerten, és ostrom volt hónapokig. Éhínség volt a városban, az állatkert állatainak nagy részét megették az emberek. Másik része elpusztult a bombatalálatok következtében, az épületek is tönkrementek, nagyon sok kár keletkezett. Ha jól emlékszem, egy víziló túlélte ezt a megrázkódtatást, de leginkább azért, mert egyrészt vízilovat a magyar ember nem eszik, másrészt a víziló nem eszik olyat, amit a magyar ember eszik: a szénával jól elvan. De a többi növényevőt megették: mind a lovakat, az antilopokat. Az is közrejátszott a víziló szerencsés túlélésében, hogy ugyan ez egy egzotikus állat, mégsem kell neki fűtés. A front ellenére a Széchenyi fürdő kútja működött, és o­nnan jött a meleg víz és a termálvíz. Így a víziló nem fagyott bele a medencébe, mint például a krokodilok a pálmaházban. Amikor én idekerültem, az első hónapokban történt, hogy a vízilónak bedobtak egy labdát a medencébe, amit a víziló lenyelt, és bele is pusztult sajnos, mert a labda beszorult a beleibe.

Az állatkert legöregebb állata egy Samu nevű nőstény aligátor, ennek van egy párja, ő egy évvel fiatalabb nála. Ezek az állatok velem egykorúak, ötven éves állatok. Az aligátorok Közép-Amerikából származnak, a hím szemét harminc évvel ezelőtt egy "kedves" látogató szúrta ki. De azóta is megvan, él, eszik, növekszik, jól érzi magát. Gondoskodunk róla.

Volt egy orangutánunk, a Lajos. Egy másik állatkertből került ide, akkor már nagyon tönkrement, reumás állapotban volt. Itt volt több évig, és egy gimnazista lány rendszeresen járt hozzá és foglalkozott vele. Végül a lány most a Lipcsei Állatkertben dolgozik, majmokkal. Ugyanehhez az állatunkhoz egy állatvédő néni is járt Angliából, aki úgy gondolta, hogy a nézésével gyógyít. Órákig állt a ketrec előtt, és gyógyította Lajosunkat.

OPR: Melyik a legproblematikusabb állat?

P.M.: Nincsenek problematikus állatok, csak problematikus helyzetek vannak. Erre azt szokták mondani, hogy nincsenek reménytelek helyzetek, csak emberek vannak remény nélkül. Ha az Állatkertben valamelyik állat nagyon problematikus, akkor a tartásával van a gond, vagy a vele foglalkozó emberekkel, vagy azzal, hogy nincs elég pénzünk ahhoz, hogy méltó helyre helyezzük, vagy nincs elegendő helyünk, ahol egy kellő nagyságú kifutóhelyet tudnánk kialakítani. Ilyen esetekben az ember azt mondja, hogy akkor meg kell próbálni valami mást. Máshová kell elhelyezni, vagy átadni egy másik állatkertnek, ahol jobb viszonyok között tudják befogadni. Mindig kell, hogy legyen megoldás.

Cronio

Ingyenes, anonim HunOpti önismereti tesztünkből te is megtudhatod mennyire látod optimistán a jelened. Kitölthető akár ide kattintva is: HunOpti

Szólj hozzá!

Kutya vagy macska párti vagy?

Macska.
Kutya.
Nem szeretem az állatokat.
Mindegy, csak állat legyen. :)
korábbi szavazások