Optimizmusom egyik oka :)

Csak - Optimistán ...

Sziasztok :)

Jó éjt mindenkinek!
Mária

Óriásként a törpék között.

jó éjszakát!

Küldöm mindenkinek!

Nagyon szeretlek és hiányzol

De jó lenne, ha ilyen meleg lenne és süttetném a pocakom

Nincs szebb tartalma életünknek, Mint megszépíteni azok életét, Akiket szeretünk.

Tévedni emberi dolog:))))

Gondolatok Azt hiszem, a jóhoz tényleg túl könnyű hozzászokni. Ma legalábbis így érzem... Általában olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem kell elszakadnom a munkában, minden napra jut ugyan valami teendő, de nem veszélyes. Hozzá is szoktam szépen a kényelmes, még véletlenül sem kapkodós tempóhoz, amibe simán belefér egy kis lazulás is, nem kell nagyon sietni sehová. Igen ám, de akkor jön pár nap, ami hirtelen tele lesz feladattal, és szinte érzem, ahogy elborít az egész, és úgy érzem, ki sem látszom alóla. A legrosszabb taktikát választom: mindenbe belefogok kicsit, de persze semminek nem jutok a végére. Azt hiszem, egy "time management training" erősen rám férne, mert így csak pislogok ki a feladathegy alól, és úgy érzem, soha nem lesz vége. Aztán eljutok végre az egyik feladat végére, majd nemsokára befejezek valami mást is, és szép sorban gördülnek le rólam a hatalmas, nyomasztó kövek. És mire kezdenék levegőhöz jutni, rájövök, hogy alig ettem, és ami rosszabb, alig ittam ma folyadékot, a fejem fáj, a nyakam begörcsölt a stressztől, és pokolian fáradt vagyok. Szóval lustulok és/vagy öregszem, de valahogy ebben a ronda szürkeségben csúnyán végem lett ma. És még vannak kövek bőven. Köveket mondtam? Bocs, sziklákra gondoltam. Megyek is, mielőtt agyonnyom...

Olyan mint egy kis "önarckép"