Bejelentkezés: email cím: jelszó:

ok

optimista országok

Venezuela 100%Zimbabwe 100%Közép-Afrikai Köztársaság 100%
Argentína 100%Thaiföld 100%Ruanda 97%
Kongói Dem. Közt. (Zaire) 96%Panama 93%Brunei 77%
Amerikai Virgin-szigetek 77%Ausztrália 74%Jordánia 73%
Nicaragua 67%Szingapúr 67%Olaszország 64%
Namíbia 63%Ciprus 63%Finnország 62%
Görögország 62%Írország 61%Izrael 61%
Egyiptom 60%Maldív-szigetek 60%Kanada 56%

nyitóoldal > forum > Megvalosított álom

A weblap ezen funkciójához be kell jelentkeznie a rendszerbe.

Amennyiben még nincs felhasználóneve, jelszava itt regisztrálhat!

[1]
Megvalosított álom, , 2009-04-06 16:33:29
Helloka! Nekem a megvalósult álmom: munka, jogosítvány, autó!
Megvalosított álom, , 2009-03-08 18:42:31
Sziasztok! Nem volt könnyű életem, de mindig optimista voltam és ennek mostanra meg lett az eredménye. 18 évesen beleugrottam egy meggondolatlan házasságba, aminek persze sajnos válás lett a vége. Ott maradtam egyedül 23 évesen elváltan, 2 kisgyerekkel. Közben anyukám is meghalt. Kezdetben édesapám segített minket,de 6 év múlva ő is meghalt. Válásom alatt elvégeztem egy főiskolát, így lett egy hivatásom: Óvónő lettem. Nagyon szeretem a munkámat első perctől fogva, de sajnos mindig csak szerződéses állásom volt, óvodáról óvodára vándorolva, a nyarakat munkanélküli segélyen, bizonytalanságba töltve, hogy lesz-e szeptembertől munkám. 10 éven keresztül gyakran sétáltam a környékünkön egy kedves kis utcában és arra vágytam, hátha egyszer lehetne itt nekem egy kis házam. Aztán elérkezett végre az én életembe is a pozitív fordulat! Szüleim után egy kis pénzhez jutottam és pont akkor találtam egy eladó házat az én kedvenc kis utcácskámban.Nem volt meghirdetve, csak az utcán sétálva , kérdezősködve tudtam meg, hogy eladó.Csakhogy ez a ház bővítésre és felújításra szorult, a környezetem félt és óvott tőle hogy ilyen nagy fába vágjam a fejszémet. De én mindig egy EDDA számot dúdoltam: 'Álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt. Adj erőt hogy be tudjak lépni, van hitem a magas falak előtt'. És megcsináltam! Megvettem a házat, találtam egy becsületes kivitelezőt aki elvégezte a szükséges munkálatokat, egy fillérrel sem kért több pénzt az előre megbeszéltnél, igaz egy kis hitelt fel kellett vennem, de pont olyan lett a házam amilyennek megálmodtam. Májusba beköltöztünk, közben megint lejárt a szerződésem az aktuális óvodában. És nyáron megtörtént az újabb csoda: felhívtak a szomszédban lévő óvodából, hogy van egy szabad hely, nem szerződéses, hanem végleges állás.Majdnem elejtettem a telefont, sírtam örömömben! És ez is sikerült ! Felvettek, 3 hónap próbaidő után megvéglegesítettek, értékelik a munkámat , sok mindent rám bíznak, tanulhatok is. Azóta boldogan élünk a két gyermekemmel a mi kis házunkban, van egy kutyusunk is. Már csak egy igazi társ hiányzik az életemből, de talán eljön Ő is.
Megvalosított álom, Pál Gergő, 2008-01-06 03:47:35
Sziasztok! Velem és barátnőmmel, Erával 2007-ben történt, hogy valóra vált a közös álmunk. Nekünk nagyon sokat jelentett, és a csodával határos az, ahogyan teljesült. Azt tudni kell, hogy korábban egyikünk sem nyaralt külföldön. Mindketten szerettünk volna, csak nem voltak megfelelőek a körülmények. Íme a történet: Az egész 2006.12.31én kezdődött, Era írt egy verset. Nekem nagyon tetszett, sokmindenről szólt, de az egyik sora (ami rám vonatkozik) így hangzik: 'Vigyél el oda, ahova még senki nem vitt el' 2007.03.31-ére virradóra a következőket álmodtam, mindegyikez ezen az éjszakán (ide vonatkozó részek): 1. 'Egy erőkkel teli sziget délkeleti részén magyar címer alakú tengeröböl volt' 2. 'Valamilyen emberekkel fényképezőmemóriáról beszélgettem' 3. 'Egy bicskával játszottam' Felébredve természetesen nagyot nevettem. Általában ha álmodok valamit, később bizonyos elemei visszaköszönnek a valóságban is, ezt azonban nem tudtam értelmezni. 2007.05.19-én volt a helyi korcsolyapálya 3-adik 'születésnapja', és ebből az alkalomból egy utazást sorsoltak ki, azok között, akik nyereményszelvényt dobtak az urnába. Era erre a korcsolyapályára járt testnevelés óra keretén belül, és ő már dobott be nyereményszelvényt, viszont amikor eljött ez a nap, nem sok kedve volt elmenni korcsolyázni. Én rábeszéltem, hogy ha már bedobta azt a szelvényt, legalább menjünk el, és nézzük meg ki nyeri. Amúgy is szeretünk korcsolyázni. Indulás előtti öltözködés közben (humorosan optimistán) azt mondtam neki: - Aztán szép ruhába gyere, ha át kell venni a nyereményt, mutassunk jól a fényképen! Megérkeztünk, a tisztesség kedvéért én is dobtam be egy nyereményszelvényt, és elkezdtünk korcsolyázni. Egyszer éppen a bejáratnál álltam, és a korcsolyámmal bajlódtam (mindig kioldódott a bal oldali), különösebben nem figyeltem oda, mi hangzik el a színpadon, E szólt rám: - Menjél, te vagy a nyertes! Az első pár másodpercben el sem hittem neki, aztán a színpad felé kétszer majdnem elestem annyira megörültem. Mondták is: - Először van a lábadon, vagy ennyire örülsz? Szóval így történt, hogy megnyertünk egy egyhetes, kétszemélyes nyaralást Korfura. Nagyon örültünk, hiszen enélkül elég hosszú ideig nem lett volna rá lehetőségünk. Gyönyörű helyen kaptunk szállást, mindent megnéztünk és kipróbáltunk: fürödtünk a tengerben, sétáltunk a tengerparton, elmentünk hajótúrára, görög este, megnéztük a fővárost és a Sissi palotát is. Szóval ez az utazás tényleg egy megvalósult álom! És most: a márciusi álmom értelmezése 1. Corfu egy erdőkkel teli sziget, legalábbis a számomra megszokotthoz képest meglehetősen sok ott a zöld terület. A délkeleti részén, Moraitikán voltunk (közel egy kis öbölhöz), és szinte mindenki tudott egy pár szót magyarul. 2. Indulás előtt otthon arról folyt a vita, hogy elég lesz-e a fényképező memóriája, vagy vegyek-e másik memóriakártyát. Aztán nem vettem, így éppenhogy elég lett az, ami volt. 3. A főváros piacán E-vel ajándékot vettünk egymásnak, én egy bicskát kaptam tőle. Remélem megvan a tanulság: együtt bármit el lehet érni, érdemes optimistának lenni! Üdv. Gergő
Megvalosított álom, , 2008-01-04 08:47:57
2004-ben olvastam egy pár soros cikket a Camino de Santiago-ról. Ez egy 800 km-es zarándokút, Spanyolország északi részén keresztül. Gondoltam, de frankó lehet... ! Aztán fél évvel később megint belebotlottam egy caminós újsághírbe. 800 km...gyalog, egyedül,egyetlen hátizsákkal....szép nagy kihívás!....meg az út a világörökség része, ...olcsó szálláshelyek vannak...nem kell hívőnek se lenni ... Morfondíroztam kicsit, aztán döntöttem: nekem ezt meg KELL csinálni! Hogy összemérjem a magamról alkotott képet a gyakorlati tényekkel: elég kitartó vagyok? elég önálló? elég talpraesett? (elég jó vagyok?). Most itt ez a lehetőség, bizonyíthatok magamnak. Ezután elkezdődött a szervezés, 2004. szeptemberében. Május alkalmas a gyaloglásra, se hideg, se meleg (gondoltam :) ), akkorára lefixálok mindent, megoldom a szabadságot, összeszedem a szükséges pénzt, felkészülök-amennyire lehet-fizikailag.. És megvettem a repülőjegyet. 2005.május 4-június 5. A keret már meg is van. Ez volt az első lépés, innentől már egyenes út vezetett a caminóig (ami maga is utat jelent). Aztán eljött az indulás ideje, tele várakozással és izgalommal. És aztán szépen átgyalogoltam Spanyolországon. Volt hideg, meleg, szél, eső, előfordult, hogy nem volt szabad szállás,tovább kellett menni, 45 km hátizsákkal, íngyulladás, hegyek, völgyek, erdők, mezők, patakok, vízhólyag, pipacsok, bikafuttatás, fiesta, ismeretlen kedves ismerősök... Megcsináltam! Ennek tudata ma is boldogít. Megfeleltem a kihívásnak, megfeleltem önmagamnak - ez velem van életem további részében. ...és most egy másféle kihívás gondolatával barátkozom..szép feladat... Hát ennyi az én történetem. Kíváncsian várom, ki mit álmodott meg magának. írjatok az okulásunkra, épülésünkre. Üdvözlettel: Jné Tamás Judit
[1]

Mennyire tartod magadat tudatos embernek?

Igen. Tudatos vagyok az étkezésben.
Igen. Tudatos vagyok a környezetem védel/mében.
Igen. Tudatos vagyok a gondolataim befogadásában.
Nem tudom. Tudatosság? Az valami úri huncutság?!
Nem. Ahogy esik ugy puffanOK.
korábbi szavazások