optimista országok

Thaiföld 100%Közép-Afrikai Köztársaság 100%Venezuela 100%
Argentína 100%Seychelle-szigetek 100%Zimbabwe 100%
Szamoa 100%Panama 93%Ruanda 87%
Brunei 77%Amerikai Virgin-szigetek 77%Ausztrália 74%
Jordánia 73%Szingapúr 67%Nicaragua 67%
Ciprus 63%Namíbia 63%Olaszország 63%
Görögország 62%Írország 62%Finnország 62%
Izrael 61%Azerbajdzsán 60%Maldív-szigetek 60%

nyitóoldal > forum > Önismeret, ki vagyok én?

A weblap ezen funkciójához be kell jelentkeznie a rendszerbe.

Amennyiben még nincs felhasználóneve, jelszava itt regisztrálhat!

Önismeret, ki vagyok én?, , 2005-08-31 23:56:19
Sziasztok!Örülök hogy RÁTOK találtam ebben a zür-zavaros világban.Nagyon jó a téma,és rendkívül fontos az ,hogy ismerjük önmagunkat.Magam is sok könyvet olvasok,az ezoterikusok a kedvenceim.Egyikben a következőket olvastam.'Az ember az akinek a léte mindig kockázatos.Nem az valósítja meg Isten akaratát,aki metafizikai vészkijáratot keres,hanem az,aki az érzékitől az érzékfelettiig szárnyalva az emberéletet kiteljesíti'Ifjúkoromban egy templom falán olvastam a következőt:amikor megszülettél mindenki örűlt csak te sírtál.Úgy élj,hogy amikor meghalsz,mindenki sírjon,csak te örülj!Ez minden lépésemben előttem van,és sok negatív lépéstől megvéd engem.Úgy gondolom kell az embernek egy vezérfonal,amely jó irányba tereli,s ha hűségesen gombolyítja tisztában lehet Önmagával.
Önismeret, ki vagyok én?, , 2005-08-21 18:39:22
Sziasztok! Eric Berne: Emberi játszmák után érdemes elolvasni F. Várkonyi Zsuzsa: Már százszor megmondtam c. könyvét. Nagyon tanulságos az is, bár nem felnőttekről szól, de felnőtteknek. Tudom ajánlani! Nagyon kedves, de ugyanakkor tanulságos könyv. Ajánlom mindenkinek, aki gyereket nevel, fog nevenli, vagy már nevelt.
Önismeret, ki vagyok én?, E. Kovács Zoltán, 2005-08-04 18:51:15
Szia Rita! A Barátkozni jó - alapkönyv szerintem is, mindenkinek csak ajánlani tudom, mint ahogyan a Hétköznapi Pszichológia sorozat könyveit. Kedvenceim Paul Hauck írásai, többek között: Fő a nyugalom. De alapkönyvnek tartom még: Így szeress, hogy szeressenek!, valamint: Mitől jó a házasság? (ez utóbbi leírja, hogy mitől rossz. Félreértés ne essék nem arról van szó benne, mintha maga a házasság lenne rossz - az lehet jó is, rossz is, azoktól függően, akik művelik -, ez a könyv olyan csapdákról szól, mint pl. amikor vki a családból házasságba menekül.) Paul Hauck szerint 26 éves kor előtt nem nagyon kéne házasodni, nem árt, ha a fiatalok világot látnak, sokmindenkit megismernek, s van módjukban válogatni. Még a pszichológusról annyit: Előtte semmit sem kell szégyellni. Nem tanár, hogy számonkérje a leckét. Azért van, hogy segítsen, és tudomásul veszi a paciensek minden rigolyáját. Ő van értünk, és nem fordítva. Természetesen kell, hogy tisztában legyünk sajátmagunkkal (ebben tud segíteni), sőt fogadjuk el és szeressük sajátmagunkat, s aztán, ha belátom, hogy megérdemlem, teszek is magamért vmit!
Önismeret, ki vagyok én?, Juhász Rita, 2005-08-04 17:34:12
Sziasztok! Nos én sem vagyok 100%-os ezen a területen. Rengeteg pszichológiai könyvet elolvastam már, de valahogy egy idő után feledésbe merülnek a hasznos tanácsok. Adriennek talán Doreen Virtue: szabadulj meg a fájdalomkilóktól című művét tudnám javasolni. Bár mint említettem, nálam a könyvek hatása nem igazán maradandó. Olvatsam a Márgező szülőket, mérgezett gyerek vagyok, de még igazán a tesóm sem ismeri el, mert őt verték is, engem már nem. tehát nekem 'jó'. 23évesen még mindig a szüleimmel élek, de ezt jobbnak tartom, mint a nővérem megoldását, aki 19 évesen egy romboló házasságba menekült. Jártam pszichológushoz is, de mikor egy ideig meló miatt nem tudtam eljárni, később már nem mertem visszamenni, mert úgy éreztem csalódást okoznék, hogy az eltelt 3 hónap alatt semmit sem fejlődtem. De nem mondom hogy rossz dolog, olyan tényekre világított rá, amiket magamnak sosem mertem volna bevallani. És bár nem volt kellemes a rossz emlékeket felidézni, de tanulságos mindenféleképpen. Ma éppen Phyllis M. Shaw Barátkozni jó! könyvét olvastam ki, ezután pedig egy Feng Shui könyv következik. Egyszer valami majd csak használ, igaz!? Rita
Önismeret, ki vagyok én?, E. Kovács Zoltán, 2005-07-13 17:48:34
Kedves Adrienn! A máj 28-i leveledre reagálván nem generálódott a nevem. Most pótolom: E. Kovács Zoltán Emilcímem:
Önismeret, ki vagyok én?, E. Kovács Zoltán, 2005-07-13 17:43:48
Eric Berne: Emberi játszmák c. könyve csúcs, ám hülyét kaptam, amikor megtudtam belőle, hogy a személyiségünk alapvető vonásai már egészen pici korban kialakulnak. Vagyis az, hogy milyen ember vagyok, már akkor predesztinálódott, mielőtt még az eszemet tudtam volna. Ennyire fontos tehát a szociokulturális öröklődés. Nagyon vigyázzunk tehát, hogyan viselkedünk pici gyerekek előtt! Sokan azt hiszik, hogy 'á, még gyerek, úgyse érti' - nos, ha nem is tudja szavakba önteni, sokkal többet fölfog 1 picurka, mint hinnénk! A gyerek nem hülyébb, mint én!!! (Sőt, rajtam az iskola csak rontott...) Az egészen kis töpörtyűk is igen sokan fölfognak a világból. Ha nem értik is, eltanulják. Ugyebár utánozás majomszokás, és végtére mi is főemlősök lennénk! A gyerek jót-rosszat 1aránt elles, megtanul a nagyobbaktól.
Önismeret, ki vagyok én?, , 2005-07-13 17:33:44
Kedves Adrienn! Új vagyok a 'csapatban', most olvastam máj 28-i leveled. Ha szabad, reagálnék rá. A szépségről: Sok cicababa hasonlít kirakati bábura, mon6ni, szokvány-szépség, ám lerí róla a butaság. Nyilván olvastad a Kis herceget. A szépség belülről jön! Aki jó ember, látszik rajta, hogy szép. Persze a lelkiállapot is tükröződik az emberek arcán, úgyhogy a szépség szituációfüggő is. A fogyásról: Én is szeretek enni. Sőt, sokszor úgy vagyok vele, hogy kell némi élvezet az életben... Amolyan szeretetpótlék is nálam. (Gyerekkoromban szoktam meg - szeretetteljesen tömtek. Anyukám: 'Egyél még, kisfiam!' Én meg jó gyerek voltam, hát ettem. El is híztam, rendesen. A katonaságnál fogytam le, aztán tájfutó is lettem. Később is, ahogy jöttek a gondok, híztam.) Egyszer sikerült jócskán lefogynom úgy, hogy közben nem is éheztem. Ám minden fogyókúra stressz a szervezetnek, amire úgy reagál, hogy utána mégtöbb 'tartalékot spájzol be'. Még 3 éve sincs, hogy a válásom után - ugyan pszichikailag még csak most kezdem kiheverni -, kezdtem nyugisaban élni, és azóta lefogytam, holott nem fogyózom szánt szándékkal. Mellesleg, tanácsot tudok adni, ha vki fogyni akar, nagyon szívesen megteszem, de azt hiszem, valóban azon múlik, hogy megismerd és elfogadd önmagad. Az evés sokszor vmi hiányérzetből fakadó kompenzálás, ahogyan magamon észrevettem, ill. a bennünket ért sok stressz elleni (téves, de automatikusan - tudat alatt - zajló) 'védekezés'. Ezért fontos, hogy az ember legalább önmagával legyen őszinte. Az 'ősök' v. mások érzelmi/szerelmi viszonyaiba pedig szerintem nincs jogunk beleszólni. Az érzelmeknek nem parancsol6 az ember, legfeljebb elfojt6ja, de akkor előbb-utóbb kiütközik vmilyen kóros formában, úgyhogy legtöbbször több a kára, mint a haszna. A viselkedésünk persze tudatosan irányít6ó, ám mindenki a saját viselkedéséért felelős, és amennyiben nem önszántából - pl. külső pszichikai kényszer 6ására - hoz meg 1 döntést, akkor megette a fene az egészet. Szerintem a minimum az, hogy legalább tudat alatt neheztelni fog arra, aki kikényszerített belőle olyat, ami nem volt éppen kedvére. A legjobb, ha vki tényleg belátja, s tényleg úgy gondolja, hogy a családja, v. más, számára fontos ... kedvéért nem tesz meg vmit, amit pedig szeretne, s ha minden külső kényszer nélkül dönt úgy, akkor sem könnyű ugyan a helyzete, de megmarad6 az érzelmi 1ensúlya, ami minden embernek fontos (volna). Én ezt gondolom. Zoli
Önismeret, ki vagyok én?, , 2005-07-12 15:56:35
A könyveken kívül nagyon sok minden segít megtudni, hogy ?ki is vagyok én?. Egy-egy kaland, szakítás, újrakezdés, betegség vagy halál, illetve gyermek születése a környezetünkben. Annyi minden, melyből megtudjuk magunkról hogyan viszonyulunk mindenhez, miképpen oldjuk meg azokat a feladatokat, problémákat, amiket az élet sodor elénk. Nagyon tanulságos eset történt velem a napokban. Egy férfi, aki már jó néhány hónappal ezelőtt megbántott, váratlanul egy sms-t küldött. Én természetesen sértődötten leírtam neki, hogy nekünk nincs egymásnak mondanivalónk, erre jött a megdöbbentő válasz, hogy rákos beteg és ő már feladta a küzdelmet, csak el akar búcsúzni tőlem és arra kér, hogy bocsássak meg neki. Rádöbbentett arra, hogy igyekezzek úgy élni, hogy élvezzem az élet minden pillanatát, és ami a legfontosabb: minél kevesebb embert bántsak meg az életem során, hogy szép emlékeket őrizzenek meg rólam, hiszen bennük élek majd tovább!
Önismeret, ki vagyok én?, , 2005-07-12 15:00:23
Szia Anita! Nekem is tetszettek Müller Péter könyvei illetve az Emberi játszmák Berne-től. Szepes Máriától meg nemcsak a Mindennapi élet mágiája tetszett, hanem a Szerelem mágiája is. Az Édesvíz kiadónak nagyon elgondolkodtató kiadványai vannak ebben a témakörben. Engem még a Flow ragadott magával (nem csoda hiszen már maga a könyv címe is ezt jelenti Áramlat magyar fordításban).
Önismeret, ki vagyok én?, , 2005-07-12 12:38:39
Még tudok reinkarnációs utazást is, mindossze 3000 Ft-ért csinálja egy hölgy, akivel azert elegyedtem szoba, mert nagyon szimpatikus volt.:) Az is segit megtudni, ' ki vagyok én. '.:)
Önismeret, ki vagyok én?, , 2005-07-12 12:37:03
Hello andré! En az elmúlt 2 évben egy rahedli könyvet olvastam, ami kulcs volt sok dolog megértéséhez - annyira, hogy a végén már a Mindennapi élet mágiáját is értettem és segitett!:) 0. számú és minden háztartásban ott kéne hogy legyen: Andrew Matthews: Hallgass a szívedre! (Ez egyfajta kézikönyv ahhoz, hogyan legyünk boldogok. :) az a vicc, hoyg nálam nagyobb 'amerika-utaló' kevés van, mégis a könyvek nagy százaléke, amikben a NAGY IGAZSÁGokat ;) megtaláltam, amerikai sikerkönyvek. Ne ítélj elsőre, olvass bele, csudák csudájára sikerkönyvek is lehetnek hasznosak.:) Javaslom, hoyg keress rá egy katalógusban a szerzők nevére pl. a www.fszek.hu-n, és akkor látod a többi könyvüket is, amiket én nem olvastam, de esetleg Neked jobban megtetszenek, és látod a könyvek alcímét is - mindegyiknek hosszas van, amiből több kiderül, mint az én kurta említéseimből.) Azután: Dale Carnegie: Sikerkalauz (1-3.) Müller Péter: Lomb és Gyökér Müller Péter: Kígyó és Kereszt Müller Péter: Titkos tanítások Popper Pétertől ami tetszik A Mesterkurzus-sorozat könyvei Eric Berne: Emberi játszmák Aric Berne: Sorskönyv MARCUS AURELIUS ELMÉLKEDÉSEI (!!!) Ovidius Naso: A szerelem orvosságai - ha érint a téma Téged..:) Mérgező szülők A szerelem pszichológiája (valojában a szeretetről szól! nagoyn jó!) Florance Littauer: Személyiségünk rejtett tartalékai (nagyon élvezetes!) Ajanlom még az Osho- és A.J.Christian- könyveket, de ebben túl sok az információ, engem ennyire mélyen nem érdekel az univerzum fizikai természete, csaka ránk vontkozó gyakorlati része, de van, akinek éppen ezek a könyvek kellenek.:) Aztán a Mars és Vénusz sorozat, ha a párkapcsolatok érdekelnek - ugyanakkor az önismerethez is kell, annyira vegyesek ma a magatartásformák, amiket tanulunk (a 2 nemtől elvárt személyiségjellemzők összekeveredtek), hogy fel sem ismerjuk a saját ősösztönös működésünket alatta. Nekem nagyon sok mindent segitett megfogalmazni magamrol, és hogy en szégyelljem és rejtegessem, hanem felvállajam azokat a tulajdonságaimat, amikrol a könyvből tudtam meg, hogy azok echte női tulajdonságok, csak ma már szinte cikinek számítanak. Majd folytatom a listát, egyelore ezek jutottak eszembe. Egyébként csinálok majd egy személyes website-ot, azon lesz egy rakat könyvajánló is.:) 'Terápiára' javaslom a kineziológiai kezelést, olcsobb is és hatékonyabb is, mint a pszich. terápia, és csak néhány alkalomra van szükség! Szerintem még egy feng shui tanácsadás is többet segíthet, mint a több éves pszich. kezelés, és az csak egyszeri díjjal jár, és hosszú időtartamra megadja az útmutatást. Menj fel a www.noklapja.hu-ra, ott van egy csomo szakerto, ingyen adnak weben tanácsot. Én már kaptam árajánlatot feng shui komplex tanacsadasra, 300Ft/nm az ár, nem csak a berendezes, hanem egy csomo mas életmód-tanács is beletartozik.
Önismeret, ki vagyok én?, Prokk André, 2005-05-29 17:26:11
Sziasztok! Kedves Péter! Köszönöm az ötletet, viszont ezzel kapcsolatban van már tapasztalatom, viszont bármilyen konkrét ötletet szívesen fogadok. Az egyik fajta pszichológus akihez jártam - amolyan hivatalos fajta (TAJ kártyára ingeyenes) - szinte semmit sem ért, véleménye nem sok volt, amit mondott, már szinte a barátoktól is hallottam, és percre be volt táblázva, szóval 45 perc után ki is rúgot, akármilyen volt a téma (bár mondjuk leginkább én beszéltem). A másik pszichológus, akihez jártam, az egy elég jónevű ember, és sikeres is, viszont nagyon drága. Ennek ellenére elhatároztam, hogy elkezdek járni hozzá. Kb két hónapig bírtam anyagilag, viszont ezalatt éppenhogy befejeztük az alapozást. (ő tényleg profi munkát végez) Igaz, hoy ő is kirúg 45 perc után, de olyan segítséget adott, amit még ma is használok. Megbeszéltük, hogy ha lesz pénzem egy rendes terápiára, újra megyek. Hát ennek már 3 éve, és még mindig nincs saját keresetem, kicsit elhúzódnak a tanulmányaim. Viszont közben meg telik az életem, és úgy, hogy nincs még minden rendben nálam. Szóval ha tudsz egy olyan pszichót ajánlani, aki jó is, és finanszírozni is tudom, írd meg légyszi! Kedves Anikó! Írd már meg, hogy melyik könyv volt az, ami ilyen jó hatással volt rád! Mondjuk én is olvastam olyan könyvet, ami hasonló hatást tett, ez Szepes Mária: A mindennapi élet mágiája volt, de azóta már mást is olvastam tőle. Szóval mit olvastál? üdv. André
Önismeret, ki vagyok én?, , 2005-05-28 17:01:15
Bocsánat,a nevemet elmulasztottam odairni.... Adrienn
Önismeret, ki vagyok én?, , 2005-05-28 16:59:32
Sziasztok! Szeretném a segitségeteket kérni,már nem birom sokáig!Kérlek adjatok tanácsot! Már régóta küzdök azzal,hogy nem tudom elfogadni magam.18 éves lány vagyok.Tudjátok nem találom magam szépnek,holott mások szerint az vagyok.Még a családom sem tudja felfogni,hogy mi lehet a bajom magammal,de én nem vagyok elégedett!!!Minden évben felszedek 10-20 kilot amit nyáron mindig nagyon szépen le tudok adni,szoval ezzel is bizonyitani szeretném a többieknek,hogy 'hé,én tényleg nem vagyok szép!'.A lényeg az,hogy már pszichiáternél is jártunk a probélmámmal,hiszen volt olyan napom,hetem,hogy egyfolytában rosszkedvem volt,sirtam,és mindig csak az öngyilkosság járt a fejemben.De a pszichiáter csödöt mondott,nem tudott segiteni.Be tudtam csapni azzal,hogy sikeresen meggyógyitott,holtt belül szenvedtem,söt kivül is!!!A másik probélmám pedig a családommal van.Apukám tudjátok megörült,anyával már nincsenek úgy együtt mint ahogy a házastársaknak kellene.Apa nagyon megváltozott amiota van neki egy szeretöje.Vagy lehet hogy csak én csalódtam benne..?A lényeg az,hogy ha egy héten 5 mondatot váltunk egymással,az már rekordnak számit...Nem vagyunk rosszban,de ö olyan ember,hogy nem törödik a családjával.Nem olyan mint egy normális szülö,ö nem kérdezi meg,hogy mi volt az iskolában.Utoljára kb 5 éve ölelt meg,amikor el akart költözni tölünk,de végül maradt-rám való tekintettel...Lehet,hogy jobb lett volna,akkor lehet,hogy most nem kéne azzal a megalázó helyzettel szembesülnöm nap mint nap,hogy az apám már nem is foglalkozik velem.Elég nehéz,hiszen ezt azzal tetézi,hogy napi fél órát tölt otthon,ugy hogy végig a számitogépe elött csücsül ,és ha szolnak hozzá,csak fél perc mulva kérdezi meg,hogy 'mit mondtál?'....Elég idegesitö ,nem???Pesze a problémám forrása igazábol szerintem a sulyom ingadozása,ami igen erösen összefügg az idegállapotommal...Remélem nem vagyok annyira remánytelen eset,mint én gondolom most,és tudtok nekem segiteni.Várom mielöbbi leveleteket....
Önismeret, ki vagyok én?, , 2005-05-27 12:37:08
Szia André, javaslom, hogy menj el pszichológushoz - egy szakember nagy segítséget tud nyújtani ilyen esetekben. Üdv, Peter
Önismeret, ki vagyok én?, , 2005-05-27 08:11:18
Már csak arra lennék kíváncsi, mért nem írta ki a nevemet a levél elejére? Sebaj! :)) Anikó
Önismeret, ki vagyok én?, , 2005-05-27 08:04:10
Sziasztok! Nagyon örülök, h rátok találtam! Jó érzés hasonló életfelfogású emberek gondolatait, hozzászólásait olvasni. Csak nemrég lettem optimista, és ha megengeditek, elmesélem a történetemet. Kb. 1 éve nagyon magam alatt voltam. Nem volt rá különösebb okom, hiszen a családommal, a kedvesemmel, a barátaimmal is remekül kijöttem - mégis. A barátnőm, h valamiképp segíteni próbáljon, kölcsönadott egy könyvet. Az a könyv megváltoztatta az életemet. Bölcs és egyszerűen megfogalmazott gondolatok álltak benne humoros történettel körítve. Elolvastam egyszer, kétszer, majd harmadszor, és kezdtem úgy érezni, h minden lehetséges, amit valóban akarok. Aztán 1 napon vissza kellett adnom a könyvet. Nem szomorkodtam, mert az érzések bennem maradtak. De ahogy teltek a hetek, gyűltek a gondok, optimizmusom kezdett fakulni. ősszel nyakamba szakadt a háztartás, később jöttek a vizsgák, ideges lettem, majdhogynem depressziós. Meg is lett az eredménye: nem sikerült letennem az egyik vizsgámat, ami még jobban elkeserített. És akkor...mint a tündérmesékben...eszembe jutott a könyv. Már az is boldoggá tett, h rágondoltam. Elmentem megvenni és még aznap kiolvastam. De ez alkalommal valahogy más volt. Felismertem, h hogyan tudnám a saját életemben alkalmazni is mindazt, amit az előző olvasásnál csak éreztem. A könyv megtanított rá, h mindenben a jót keressem és ne a világ szerint éljek. ...Már képes vagyok bármilyen helyzetben boldoggá tenni magamat... Így tettem meg az első lépéseket az önismeret és a boldog élet felé.
Önismeret, ki vagyok én?, , 2005-05-02 09:41:35
Kedves André! Tökéletesen igazad van abban, hogy néhány embernek a 'saját háza táján' kell körülnéznie, de ma tanultam egy nagyon bölcs mondást. Az idézet nem tudom kitől származik, de nagyon találó: 'Aki ma idegen, holnap a barátod lehet.' Én már nagyon sokat csalódtam az emberekben, a kolleganőimben, úgynevezett barátnőimben, mégsem adom fel, mindig keresem a hozzám hasonló emberek társaságát, az új ismeretségeket. Nagyon sokszor örömmel tapasztalom, hogy olyan embereket sikerül megismernem, akiknek az értékrendje az enyémhez hasonló.
Önismeret, ki vagyok én?, Simon Szabina, 2005-04-29 15:36:15
Május 1.-ején a Bókay-kerben ((Bp. 1181 Szélmalom u. 33) lehet velünk legközelebb találkozni, ahol lehetőség nyílik optimista tesztünk kitöltésére. Koncertek, táncelőadások, sportolási lehetőség, gyerekprogramok várják az ide látogatókat. Klubtalálkozót legközelebb a Mosoly-napja (Május 25.) környékén szeretnénk szervezni.
Önismeret, ki vagyok én?, Prokk André, 2005-04-29 01:52:08
Kedves Katalin, és aki még olvas! Tűmődtem egy gondolaton, és úgy döntöttem megosztom. Az érintéssel kapcsolatos. Bizonyos emberek azon panaszkodnak, hogy nem olyan természetes megérinteni a másikat, mert intim, vagy mert félreérthető. Ez nem véletlenül van így. Ez a 'nagyszerű' társadalom, amiben szerencsések vagyunk élni, sok berögződött konvenció alapján működik. Bizonyos szabályokat kell alkalmazni, pl. azt, hogy hogyan telefonálunk, hogyan haszáljuk a wécét, vagy épp hogyan megyünk el megnézni egy színházi előadást. Talán valami ilyen fajta dolog az is, hogy hogyan kommunikálunk a másik emberrel. Általában (normális esetben) az ember 3-4 fős családban nő föl, ahol testileg is érintkezik szüleivel, esetleg tesó(i)val. Kamaszkor végefelé a párkeresésben megtalálja a testi érintés kielégülését. Majd megházasodik, és akkor már megint - igény szerint érintkezik. Viszont azok az emberek, akiknek annyira hiányzik a kontakt, valamelyik fajta érintést nem kapott, vagy nem kapott eleget. Tehát most úgy látom, hogy ott kéne mindenkinek elkezdeni az önvizsgálatot, hogy rendben vannak-e a kapcsolatai. Mert ha rendben vannak, akkor szerintem ki tudja elégíteni benne a testiséget, és nem panaszkodik amiatt, hogy mennyire hiányzik. A kapcsolatok kialakítására pedig szerintem jók az olyan klubok, mint pl az Optimista klub is, vagy akármelyik, ahol jól érzi magát az ember. A közös érdeklődés vagy közös motiváció komoly elősegítője egy bensőséges kapcsolatnak is akár. Viki: az jutott az eszembe veled és az érintéssel kapcsolatban, hogy miért tartasz annyira tőle, és miért érzed anyira intimnek a kisebb érintést is, mert nagyon nagy igényed van a testi kontaktus által való kielégülésre. És etz a nagy igényt minden féle alkalommal jó erőteljesen igyekszikkielégíteni a természeted. Amire úgy reagálsz, hogy félsz, mert nem mered akárkivel, akárhogyan megélni. Viszont úg ylátom, hogy ezáltal csak fokozod magadban ezt az érzékenységet. Kedves Szabina: hol és mikor szokott lenni ilyen klub/összejövetel? Ti szervezitek? Vagy valaki, aki épp kedvet érez? Érdekelne, hogy pl most hétvégén lesz e valami?
Önismeret, ki vagyok én?, Simon Szabina, 2005-04-27 11:33:15
Kedves André és Mindenki! Hogy ha igény van olyan fajta klubra, ahol az emberek találkozhatnak egymással, megoszthatják egymással élményeiket vagy csak egyszerűen beszélgetni szeretnének, új barátokat szerezni, akkor nem kell tovább keresnetek itt van Optimista Klubunk. Egy közös találkozás alkalmával elmehetünk kirándulni, vagy beülhetünk valahova egyszerűen csak beszélgetni, írjátok meg javaslataitokat! Addig is kövessétek figyelemmel honlapunkat, ahonnan kiderül, hogy hol találkozhatok velünk legközelebb!
Önismeret, ki vagyok én?, , 2005-04-27 06:59:57
Az érintéssel és kapcsolattartással az a gond, hogy a mai elferdült világunkban félreérthető. Megosztok veletek egy történetet, amiért lehet, hogy kinevettek, de nagyon tanulságos lesz. Pár évvel ezelőtt feladtam egy hirdetést, barátnőket kerestem. A hirdetésben benne volt, hogy kikapcsolódás, programok céljából. Ennek ellenére egyetlen olyan lány sem jelentkezett, akinek ez lett volna a célja. Akik felhívtak leszbikusok voltak, vagy a kedves férjük vagy szexpartnerük számára kerestek harmadikat. A telefonálgatások végén majdnem olyan volt, hogy én vagyok abnormális, mert nem alkalmazkodom a mi kis mai világunkhoz. Volt egy lány, aki megkérdezte, hogy ha mi lelki barátnők vagyunk az miért zárja ki azt, hogy testileg is legyen köztünk valami. A történet lényege az, hogy a normális baráti kapcsolat senkinek eszébe sem jutott!!
Önismeret, ki vagyok én?, Prokk André, 2005-04-27 00:36:57
Kedves optimisták! köszönöm szépen a válaszokat, amiket kaptam. Elmondom, mi történt velem. Pár napja chateltem valakivel, és a beszélgetés nagyon jó hatással volt rám. Azt tanultam a beszélgetőtársam történetéből, hogy nem lehet olyan rossz sors, hogy ne lehetne pozitívan, optimistán hozzáállni, illetve ne lehetne küzdeni a céljainkért. A beszélgetés óta sokkal jobb a kedvem, a közérzetem, hiszen ez csak tőlem függött, a saját hozzáállásomtól, gondolataimtól. Ami pedig az érintést illeti, a mai világban tényleg egészségtelenül visszafejlődöt állapotban van ez a szokás. Épp most olvasok egy könyvet - (Aldous Huxley: Szép új világ), ami egyébként egy utópia, amit ritkán olvasok, csak egy barátom ajánlotta - ahol az a természetes, hogy már fiatalkorban a fiúk és a lányok egymás testével ismerkednek, játszanak. S mivel a történet a távoli jövőben játszódik, azt mondja el az akkori történelmet ismerő ember, hogy valaha ((tehát nálunk a jelenben)) milyen is volt ez a dolog. Idézem: 'a gyermekek között folytatott erotikus játékokat abnormálisnak tekintették ... és erkölcstelennek is, s ezért szigorúan el is folytották. ... szegény kis kölyköknek nem engedték meg, hogy elszórakozzanak ... ... -S milyen eredményekkel járt ez? -Az eredmények rettenetesek voltak. ' Úgy érzem muszáj volt ezt így bevágni, hogy teljesen átjöjjön a mondanivaló. És valóban sok embernek ma az jut az eszébe, hogy ez erkölcstelen, csak éppen nem emlékeznek arra a korszakukra, amikor kicsik voltak, és izgalmas kíváncsiság uralkodott bennük az ilyen dolgok iránt, amit persze elfojtattak velük. Azt hiszem lehet ezen disputálni, de nem kell az író szavait szó szerint venni, és még úgy is találni benne elgondolkoztató dolgot. Személy szerint nekem is hiányzik az életemből az, hogy nyugodtan megérinthessem a másik embert, és fordítva is, tehát nyugodtan hagyjam, hogy megérintsenek. Régebben jártam egy közössébe, ahol az ölelés találkozáskor teljesen természetes dolog volt. Mindegy, hogy milyen neműek voltak akik találkoztak, de az ölelés természetes volt. Mondanom sem kell, hogy sokkal jobb volt az általános közérzetem abban az időszakban. Viszont ha itt is van egy pár ember, akinek hiányzik ez a fajta emberi kapcsolat, csináljunk olyan klubot, ahol pl havonta vagy hetente összejárunk, beszélgetünk, megosztunk történeteket egymással. Mit szóltok?
Önismeret, ki vagyok én?, , 2005-04-26 15:18:18
Kedves Fórum tagok. Nagyon örülök, hogy félelmeiteket megfogalmazzátok és megosztjátok velünk. Ez egy fantasztikus lépés afelé, hogy tudjátok, van megoldás, csak meg kell találni. Én hiszem, ha az ember verbalizálni tudja (kifejezi) problémáit megtett egy hatalmas lépést önmaga megismerésében és problémáinak megoldásában, hogy talán nem is hinné. Csak így tovább, erősítsük egymást egy szebb holnapért!
Önismeret, ki vagyok én?, , 2005-04-26 13:11:41
Kedves Viktória és persze Többiek! Az emberek 'megérintésétől' néha én is félek egy kicsit. A mai világban sokan elcsodálkoznak egy kedves gesztuson, egy mosolygós tekinteten, egy telefonhíváson, egy kedves e-mailen vagy egyáltalán azon hogy van olyan ember, akinek a kudarcok és sorozatos visszautasítások után nem ment el az életkedve.

2019. január 1-től az Optimista Klub archiválódik. Mit szól ehhez?

Nekem mindegy.
Nem örülök, mert szeretem az oldalt.
Remélem nem lettetek pesszimisták?
Szívesen szervezném tovább. Kérlek lépj kapcsolatba velem!
korábbi szavazások