optimista országok

Thaiföld 100%Közép-Afrikai Köztársaság 100%Seychelle-szigetek 100%
Zimbabwe 100%Venezuela 100%Argentína 100%
Szamoa 100%Panama 93%Ruanda 87%
Amerikai Virgin-szigetek 77%Brunei 77%Ausztrália 74%
Jordánia 73%Szingapúr 67%Nicaragua 67%
Namíbia 63%Ciprus 63%Olaszország 63%
Írország 62%Görögország 62%Finnország 62%
Izrael 61%Egyiptom 60%Maldív-szigetek 60%

nyitóoldal > forum > Nem mondhatom el senkinek..

A weblap ezen funkciójához be kell jelentkeznie a rendszerbe.

Amennyiben még nincs felhasználóneve, jelszava itt regisztrálhat!

« Első   « Elöző  1 2 [3]
Nem mondhatom el senkinek.., , 2006-01-27 20:47:44
És így talán többet is kaphatsz Tőle, mintha a férjed lenne... A kérdés az, hogy TE mit érzel!!!
Nem mondhatom el senkinek.., , 2006-01-27 20:45:25
Kedves Ildi! Remélem már megoldódott a problémád, hisz elég rég írtál, de azért hozzá szólnék, mivel... : Én is jártam hasonló cipőben... Csak tőlem egyelőre a házasság messze áll. Neten megismertem vkit, akibe azonnal beleszerettem, és Ő is belém. Egy évig sms-eztünk, telefonálgettunk, majd végre eljött a nagy nap: és találkoztunk! :) Meseszépre sikeredett, teljes hullámhossz köztünk mindenféle szempontból ( bár a táv csak 120 km volt de annyi idősen ez is soknak tűnt! ), és egy év boldog kapcsolat következett... A végén rengeteg fájdalommal, önbizalomvesztéssel, keserűséggel, mert elhagyott vki más miatt... De az utolsó találkozásunkkor is azt mondta - mint ahogy előtte is annyiszor megbeszéltük - ' Ő tudja, egymásnak vagyunk az IGAZI, és vissza fog jönni hozzám, ha kiélte magát... ' Rövid, pár hónapos szünet jött a kapcsolatunkban, majd újra megkeresett, de csak mint 'lelki társat' aki később úgyis a felesége lesz. Tudtuk, hogy nem akarjuk elveszíteni egymást. Azóta is intenzíven, rendszeresen netezik ( mi telefonon tartjuk a kapcsolatot ), de abban a hitben éltem én is, hogy úgyis valóban egymásnak vagyunk a Nagy Ő, mert így éreztem. Mígnem egy nap felhívott, és kiderült, hogy -szintén a neten- megismert egy lányt. Sokkal több a közös dolog bennük, azon felül is ami kettőnk közt is megvan ( azt hittük ez a max...), tehát talán inkább Ő lesz a ' felesége'... Rettentően el voltam keseredve!!! Összetört bennem vmi, ami azelőtt a teljes biztonságot jelentette... Vmi olyasmi lehetett, mint amit Te éreztél, amikor 'lebuktattátok'. Aztán rájöttem, hogy nem is számít ez, nekem csak az a fontos, a legfontosabb, hogy örök életünkre egymás mellett maradjunk - mindegy milyen formában!!! Szóval ezzel csak azt ekerom mondani, hogy nem biztos, hogy nagy baj, ha nem a férjed lesz, és másokkal is találkozik, ha Neked Ő igazán fontos, akkor magad mellett tudhatod - csak egy kicsit másképp...
Nem mondhatom el senkinek.., , 2005-12-01 12:34:30
Kedves Klubtársak! Én új vagyok itt s egyelőre csak tanulom az optimizmust egy sor csalódás után. Szeretnék tanácsot kérni. Pár hónapja megismerkedtem egy fiatalemberrel, aki nagyon szimpatikus volt, kedves és jó humorú, intelligens. A baj ott kezdődött, hogy az ismeretség egy honlapon keresztül kezdődött, ahonnan a személyes találkozást követően én töröltem magam, mert így éreztem tisztességesnek. ő azonban nem tette meg és bevallom azt álnéven ellenőriztük a barátaimmal, akik velem együtt írtak neki álnéven. ő persze válaszolt és bizony nem zárkózott el egy esetleges találkozástól sem az új ismerősökkel. Nos, lebuktattuk, meg is írtam neki, mire ő esküdözött, hogy csak játék volt, hogy nem akar engem elveszíteni és nagyon szeret. Nos ezt 1000 km-nyi távolságból könnyedén lehet mondani, de én bizonyítékokat kértem, mert egy keserves válás után (a volt férjem egy hónapnyi házasság után megcsalt ) a szavak nekem nem jelentenek semmit. ő ígért fűt fát, elvileg csomagot is küld valami meglepetéssel, de valahogy nem akar ideérni... Naponta elmondja, hogy velem képzeli el az életét, hogy mennyire fontos vagyok neki, hogy bizonyítani szeretne. Az a baj, hogy képtelen vagyok hinni neki és elvesztettem minden bizalmam benne... Mit tanácsoltok? Várjak, adjak neki időt hátha valóban komolyan gondolja, vagy zárjam le az ügyet... Tényleg nem tudom mit tegyek. Köszönöm szépen: Ildi
Nem mondhatom el senkinek.., , 2005-11-23 08:36:10
Kedves Derita! Küldtem neked egy levelet, ott részletesen leírtam a dolgokat. Szia, Gyuri
Nem mondhatom el senkinek.., Nemos Derita, 2005-11-22 15:48:42
Kedves György! Biztosan volt előzménye a dolognak, csak annyira megszokott volt számodra a helyzet, hogy ez nem tűnt fel. A hölgynek, pedig éppen a megszokottságból lett elege, ezért ment el. Asztrológusi pályafutásom során sok ilyen, és hasonló esetet láttam már. Az esetek többségében nem történik más, csupán kinövik egymást az emberek. Valószínűnek tartom, hogy Te egy érettebb személyiségű, higgadtabb ember vagy, mint ez a hölgy. ő még nem élte ki magát, és rájött, hogy ha most nem tombolja ki magát, nem enged szabad utat az érzéseinek, akkor később már nehezebb lesz ehhez partnert találnia. Szerintem legfontosabb az lenne, hogy vond le a tanulságokat. Vedd végig, mi rossz, és mi jó történt Veled ez alatt a 4 év alatt, mennyiben váltál más emberré, mint amilyen voltál. Ha ezt végiggondolod, Te magad is rá fogsz jönni, hogy e nélkül a hölgy nélkül egy másik utat választottál volna, ma egy másik ember lennél, akit lehet, hogy nem is becsülnél annyira, mint a jelenlegi saját magadat. Kérlek, írd meg nekünk, milyen változásokon mentél keresztül! Derita
Nem mondhatom el senkinek.., , 2005-11-21 16:31:15
Kíváncsan várom, mi a véleményetek az alábbi dologról. Volt egy csodálatos 4 éves kapcsolatom, és szeptemberben egyik pillanatról a másikra vége lett. Úgy érintett, mint derült égből a villámcsapás, hisz semmi előzménye nem volt. A barátnőm elment egy klubba, ott valaki elkérte tőle a telefonszámát, rá 3 napra elmentek megnézni egy filmet, utána pedig lefeküdtek. Én 50 vagyok, ő 47 éves. Szerelmes lett, és egyszerűen itthagyott, mondván, hogy felesleges a múlttal foglalkozni. Hozzá kell tennem, hogy mellettem végre nőnek érezhette magát, és ő is azt mondta, csodálatos volt ez a 4 év, és mindent nekem köszönhet. Vagyis ha nem lettem volna, soha nem tudott volna tovább lépni, én adtam meg az erőt és a tapasztalatot hozzá. Mondanom se kell, 1 hónapig teljesen össze voltam törve, azt hittem, soha nem fogom kiheverni ezt a csalódást. Most már valamivel könnyebb, de sajnos még mindíg vannak nagyon rossz napjaim, amikor teljesen elhagyom magam. Ezért is léptem be az Optimista klubba, bízva abban, hogy itt segítségre és társakra találok. Kérlek benneteket, szóljatok hozzá, és írjátok meg, mit javasoltok, hogy ha nem is tudom elfelejteni a dolgokat, de legalább enyhítsem a lelki fájdalmaimat, ugyanis nem szeretném, ha ez a munkám rovására menne, hisz ott is emberekkel foglalkozom. Gyuri
Nem mondhatom el senkinek.., Farkas Mercédesz, 2005-10-27 22:27:07
Kedves Névtelen, aki még áprilisban írtál ebbe a fórumba! Nem szeretnék okoskodni, úgyhogy e helyett küldök egy verset Neked, használd belátásod szerint. Én is egy barátomtól kaptam és sokszor segít abban, hogy megmaradjak a jó úton. Heltai Jenő: Szabadság ......... Tudd meg: szabad csak az, akit Szó nem butít, fény nem vakít, Se rang, se kincs nem veszteget meg, Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet, A látszatot lenézi, meg nem óvja, Nincs letagadni, titkolni valója. Tudd meg: szabad csak az, kinek Ajkát hazugság nem fertőzi meg, Aki üres jelszókat nem visít, Nem áltat, nem igér, nem hamisít. Nem alkuszik meg, hű becsületéhez, Bátran kimondja, mit gondol, mit érez. Nem nézi azt, hogy tetszetős-e, Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse, Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre S embernek nézi azt is, aki pőre. Tudd meg: szabad csak az, aki Ha neve nincs is, mégis valaki, Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos, Tüzet fölöslegesen nem harangoz, Van mindene, ha nincs is semmije, Mert nem szorul rá soha senkire. Nem áll szemébe húzott vaskalappal, Mindég kevélyen szembenéz a Nappal, Vállalja azt, amit jó társa vállal, És győzi szívvel, győzi vállal. Helyét megállja mindég, mindenütt, Többször cirógat, mint ahányszor üt, De megmutatja olykor, hogy van ökle... Szabad akar maradni mindörökre. Szabadság! Ezt a megszentelt nevet Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd! Tudd meg: szabad csak az, aki Oly áhítattal mondja ki, Mint istenének szent nevét a jó pap. Szabad csak az, kit nem rettent a holnap. Ínség, veszély, kín meg nem tántorít És lelki béklyó többé nem szorít. Hiába őrzi porkoláb s lakat, Az sose rab, ki lélekben szabad. Az akkor is, ha koldus, nincstelen, Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen. Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják, Hol áldozat nincs, nincs szabadság. Ott van csupán, ahol szavát megértve Meghalni tudnak s élni mernek érte. De nem azért dúlt érte harc, Hogy azt csináld, amit akarsz, S mindazt, miért más robotolt, Magad javára letarold, Mert szabadabb szeretnél lenni másnál. A szabadság nem perzsavásár. Nem a te árud. Milliók kincse az, Mint a reménység, napsugár, tavasz, Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva Ráönti illatát a szomjazó világra, Hogy abból jótestvéri jusson Minden szegénynek ugyanannyi jusson. Míg több jut egynek, másnak kevesebb, Nincs még szabadság, éget még a seb. Amíg te is csak másnál szabadabb vagy, Te sem vagy még szabad, te is csak... Gyáva rab vagy. Legyél jó! Merci
Nem mondhatom el senkinek.., , 2005-10-24 17:49:17
Szia Enikő! Én is azt mondom: ne csinálj semmit. Apád felnőtt ember, még ha a kapuzárási pánik el is vette az eszét. Ha megérzel egy pillanatot, amikor felnőtt nódon lehet vele beszélni, és nem csak 'hencegni' akar a legújabb fejleményekkel, fel lehet tenni neki a kérdést: biztos, hogy az egész eddigi életét érdemes odadobni egy fellángolásért? Lehet, hogy a válasz őszinte igen lesz, mert ha csak most találkozott a szenvedéllyel, eddig csak a kötelességeket, és a mások által kijelölt pályát ismerte, érezheti úgy, hogy ez az élmény még jár neki, ha nem is tart örökké, és nagyon nagy ára van. Ennél többet nem hiszem, hogy segíthetsz a helyzeten. Üdv: Ágnes
Nem mondhatom el senkinek.., Dagaly András, 2005-06-22 12:15:56
Szia Enikő! Az én családomban is lejátszódott már egy ilyen történet. Apám régi szerelme feltűnt a színen 18 év után. Hazudozások sora következett, de apu lebukott, utána pedig veszekedések következtek, tőlük zengett már az egész ház. A végén a szüleim elváltak, én akkor 14 évesen úgy éreztem, hogy összedől a világ. Megtettem mindent, hogy ne következzen be a válás, próbáltam őket békíteni, utána elszöktem otthonról, nem jártam be suliba, hogy felfigyeljenek rám, úgy gondoltam, hogy ha velem vannak elfoglalva addig sem veszekednek egymással. De rosszul sült el a dolog, ugyanis ezen még jobban összevesztek, hogy ez a gyerek a te hülye nevelésed?stb. Nehéz ilyen helyzetbe tanácsokat adni, meg talán nem is lehet igazán. Én most már felnőtt fejjel visszagondolva talán azt mondanám, hogy maradj a háttérbe, apukád előbb-utóbb úgy is befogja vallani édesanyádnak a dolgokat. Akkor lesznek nálatok is hisztik, biztos vagyok benne, de te ne kövesd el azt a hibát majd, amit én elkövettem
Nem mondhatom el senkinek.., Tamás Enikő-Veronika, 2005-05-26 19:11:18
huhhh ... most olcastam el azt amit nevtelenul irt egy lany , vagyishat biztos hogy egy no ... szep kis filmbeillo tortenet..azert nem lehetett konnyu de tessek itt a pelda hogy ha nyugodtak es higadtak vagyunk , nem rombulunk abban a pillanatban mihelyt panikba esunk akkor szepen el lehet simitani a dolgokat...hat szep ...
Nem mondhatom el senkinek.., Tamás Enikő-Veronika, 2005-05-26 19:06:33
hat ...nem mondhatnam el senkinek de el kell mondanom mindenkinek ...nem is tanacsokat varok csak hozzaszolasokat hogy voltatok-e ilyen helyzetben , mert nekem ez meg nagyon uj furcsa es nemtudom mit kezdjek magammal ...szoval apam 20 evnyi hazassag utan ugy dontott hogy asztalt borit miutan leerettsegizem ...talakozott ugyanis a regi szerelmevel , es tessek meg van az hogy randizik mint egy 17 eves kamasz...reszket a gyomra ha csang a telefon ...elmondta nekem , de en mar azelott tudtam ..becsulom ot hogy elmondta ..de mi a fenet csinaljak basszus..?@/// ha valami jo otletetek van es ezen mar atmentetek kerlek irjatok... van email cimeme is mert ezt azert annyira gyakaran nem nezem ...pussz sziasztok...
Nem mondhatom el senkinek.., , 2005-04-12 11:05:01
Sziasztok! A honlapotokat nézve, találtam rá erre a fórumra. Olvastam, hogy van nálatok pszichológiai tanácsadás is. Én azt hiszem, hogy nem igazán arra van szükségem, hanem csak egyszerűen szeretném kiírni magamból a gondolataimat. Nagyon jó dolognak tartom, hogy nálatok van erre lehetőség. Szóval nem is tudom, hogy igazán hol kezdjem. Az egész 1998 nyarán kezdődött, akkor ismerkedtem meg vele egy nyaralás alkalmából. Én a férjemmel mentem nyaralni, ő pedig az öcsével. Már az első látásra nagyon szimpatikusak voltunk egymásnak. Nagyon sokat beszélgettünk egymással, amit persze a férjem nem nézett jó szemmel. A történet egészéhez tudni kell, hogy én életem első férfijához mentem hozzá. Azt gondoltam, hogy sohasem fogom ezt megbánni mert annyira összeillünk, annyira tökéletes közöttünk a harmónia. A férjemmel töltött balatoni nyaralás során azonban történt valami, amit előtte sohasem gondoltam volna. Találkoztam egy olyan férfival, akivel nemcsak nagyon jól elbeszélgetek, akinek lenyűgöz a humora, az intellegenciája, hanem életemben először vonzódok hozzá mint férfihoz. Mert a férjem végülis tetszik, de akkor éreztem először igazi vonzalmat. A férjemnek nem esett jól, hogy túl sokat foglalkozok egy vadidegen férfival. De vele lehetett teniszezni, billiárdozni, bowlingozni, egyébként sohasem gondoltam volna, hogy engem ilyen dolgok érdekelnek. A férjemmel általában otthon ültünk és tévéztünk és én úgy gondoltam előtte, hogy ez nekem jó ez a nyugodt élet. De ő ráébreszetett arra, hogy én még nagyon fiatal vagyok, ahhoz ilyen unalmas életet éljek. ő ébreszetett rá arra, hogy én teli vagyok energiával. A 2 hetes balatoni nyaralás során több időt töltöttem vele, mint a férjemmel, aki persze ezen be is sértődött, de nem érdekelt, elmentem teniszezni vele, míg a férjem a szállodába aludt minden délután. Hirtelen ezt is megutáltam benne, azt hiszem akkor annyira elragadott engem valami titokzatos vágy, hogy nem érdekelt senki és semmi. Igen egyik délután megtörtént vele. És ami a legmegdöbbentőbb volt nem éreztem semmi lelekiismeretfurdalást. De vége lett a nyaralásnak és vége lett a nyári flörtnek is ő a nyaralás utolső napján közölte velem, hogy van már 10 éve barátnője, csalódottságot éreztem, de nem elviselhetetlen fájdalmat, úgy mint később amikor kiderült, hogy terhes vagyok. A nyaralás alatt a férjemmel is volt kapcsolatom, és vele is nem tudtam, hogy ki a gyermekem apja. Úgy éreztem, hogy összedöl a világ, én kerestem vele a kapcsolatot, de ő nem akarta, állandóan telefonáltam neki, otthon zaklattam. Erre ő csak annyit mondott, hogy fogjam már föl, hogy ez csak egy nyári románc volt és különben is honnan veszem, hogy ő a gyerek apja, hiszen lehet a férjemé is a gyerek. A férjem észre vette rajtam, hogy valami nincsen rendben, nem tudtam tovább magamba tartani, hogy terhes vagyok. ő erre kitörő örömmel fogadta a hírt, amin én csodálkoztam, hiszen úgy beszéltünk meg, hogy majd csak akkor vállalunk gyereket, hogy ha befejeztem a tanulmányaimat és a lakás törlesztőrészleteit magunk mögött hagyjuk végre. Hirtelen újból hatalmas szeretet éreztem a férjem iránt, azt hittem, hogy rögtön azt fogja mondani, hogy vetessünk el még nem vagyunk felkészülve rá, annyira láttam a szemébe az irántam érzet szeretet és azt, hogy igazán szeret engem. A nyaralás után én sokáig nem szeretem a férjemet csak voltunk egymás mellett, de annyira meghatott a szemében az a könycsepp amit akkor láttam,egy öröm könnycseppet akkor láttam őt olyan boldognak először és utána mégegszer amikor a kezébe tartotta a lányomat. a lányom most már 6 éves és nem tudom, hogy ki az apja, a férjem vagy pedig egy románcból született. A kislányom rám hasonlít, úgy látszik a sors úgy akarja, hogy ne derüljön ki soha az én titkom. ő azóta nem jelentkezett, és én sem kerestem. Boldogok vagyunk a férjemmel és a lányommal. És rendszeresen járok azóta is teniszezni, azt hiszem már eléggé jól is megy, a lányomnak is nagyon tetszik ez a sport, boldog vagyok, de nem szerelmes, de elgondolkodok azon, hogy akkor vajon az voltam-e? Nem hiszem, szerintem sohsem voltam, a férjembe sem de boldog vagyok és kiegyensúlyozott, lehet, hogy a szerelem nem adatik meg mindenkinek. nagyon jól esett most ezt leírni, azt hiszem most egy nagy kő esett le a szívemről. Köszönöm
Nem mondhatom el senkinek.., , 2005-04-07 12:27:01
..elmondom, hát mindenkinek!
« Első   « Elöző  1 2 [3]

2019. január 1-től az Optimista Klub archiválódik. Mit szól ehhez?

Nekem mindegy.
Nem örülök, mert szeretem az oldalt.
Remélem nem lettetek pesszimisták?
Szívesen szervezném tovább. Kérlek lépj kapcsolatba velem!
korábbi szavazások